Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Száz éve született Ady Endre - Gergely Pál: Három Ady-emlék
miatt — Csinszka nem akart találkozni. Főleg Annus sógornőjével nem, aki már a Bandival kötött házassága utáni percektől fogva sem szívlelte őt, holott négy éven át tűrte a költő szeszélyeit s ápolta önfeláldozóan. Ady Lajos csúfondárosan írt 1923- ban összefércelt kötetében Csinszkáról, főleg pesti tékozlásairól, de bezzeg hallgatott könyvében a saját kapzsiságáról, debreceni pazarlásairól...2 Egyik vádpontja, hogy csak hiúságból ment hozzá Bertuka Bandihoz, holott a valóságot épp Csinszka nevelőanyja, a „nagymama” tudta legjobban, aki nemcsak korán árvaságra jutott kishúgát szerette s lelkileg is ismerte, hanem még inkább féltette özvegységétől. Hiszen a „nagymama” mindig össze akarta békíteni a fiatalokat a zord Boncza Miklóssal, a csúcsai ,,várúr”-ral (1848-tól 1917-ig élt), de nem sikerült: hiába küldték neki Csúcsára 1915-ben páros fotójukat, a másik „nyakas kálomista” nem akart békülni. Később sem, midőn az 1916 végi zavaros erdélyi viszonyok között feljött egyik anyai nagynéniéhez, a jó öreg Kamilla nénihez Pestszentlőrincre. Ez a nyugalmazott óvónéni ápolta utolsó hónapjaiban Bonczát, s temette el 1917. január 5-én. így tehát apa s fiú közt a kibékülés csak a halálban történhetett meg: Bandi és Csinszka csak a ravatalra tehette le koszorúját. (Ki tudja, azóta 60 év után már hányadszor szántották ki azt a pestlőrinci temetőt, Csinszka apjának csontjaival együtt.“) A „MINDSZENTI LEVELESLÁDA” SORSA Tudjuk, hogy az érmindszenti családi levelesláda nemcsak Bandi sajátkezű levelét s verseit őrizte Ady Lajoséknál, hanem tömérdek hozzájuk írt levelét s dedikált könyvét is, amiket „Lajos öcsém” Erdélyből „mentett” magához. Lajos halála (1940 április) után pár évvel özvegye az iratokat pénzzé akarta tenni, s így előbb a Múzeumnak, majd az Akadémia Könyvtárának ajánlotta föl, tudván, hogy itt előnyösen adhatja el azokat. Igazgatóságunk engem küldött hozzá, hogy alkuba bocsátkozzunk az igen magasra taksált levelesláda anyagának megvételére. A krisztinavárosi Szt. János tér 3. sz. házban lakott Lajos özvegye, született Kajzler Anna, az I. emeleti többszobás luxus lakásban, amely fölött a II. emeleten fogták el a németek 1944. tavaszán Bajcsy-Zsi- linszky Endrét, s ennek a többemeletes bérháznak a tetején sokáig éktelenkedett egy 1945 telén odazuhant, lelőtt német repülőgép roncsa. Hosszas alkudozás után sikerült negyvenötezer forintért megvennünk az Akadémiai Könyvtár részére a következő becses iratokat: 450 Adyhoz írott levelet és azt a 104 eredeti Ady-levelet, melyet Lajosnak írt külföldi útjairól is. Ám évek múlva kiderült, hogy a nevezetes Levelesláda több értékes darabját eldugták előlünk, s így 1951 után ezekből is nagy pénzt csinált az élelmes Kájzler-család, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak adván el egy köteg Ady-levelet s verset. így szakadt hát kétfelé a híres „Levelesláda” ... ÉS MÉG EGYSZER AZ „IGAZI CSINSZKA” A budai Szamóca utcai Márffy-villában beszélhettem véle 1930 őszén, midőn a festőművésznél, mint a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) elnökénél illett tisztelegnem. Ekkor választottak meg engem e haladó szellemű művésztársaság titkárának, Csorba Géza szobrász barátom ajánlásával. Amint említettem Márffynak a két évvel korábban rendezett ifjúsági Ady-ünnepélyünket, melyre őket is meghívtuk, rögtön lehívta feleségét félemeleti szalonjukból és bemutatott neki. A már betegeskedő, nagyon fáradt asszony szemében könny csillant, midőn neki is említettem diákköri rendezvényünket a régi országházban. Olyannak láttam e pár 22
