Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Száz éve született Ady Endre - Beke György: Séta a bölcsőhely körül
vannak szülőfalujában. Egy ilyen felméréshez: mit olvasnak, kik olvasnak Adytól, vagy szociológiai módszerű kérdőívek kellenének, vagy egy olyan lelkes helytörténész, mint Vass Márton. Egyképpen jegyezgetem hát most, amit nekem Mindszenten mondanak és a Vass Márton magnetofon szalagján őrzött beszélgetéseket. Szabóné, a gondnoknő tiszteletbeli könyvtáros egyben: — Megvannak nálunk Ady összes versei, hogyne lennének. Ebben az évben senki nem vette ki a könyvtárból. — Kedves Szabóné, kire emlékszik, hogy utoljára kérte magától Ady verskötetét? — Mészáros István, igen, ő volt, egy tizennyolc esztendő körüli fiú . . . Megvan annak két esztendeje is.. . Ugyancsak Szabóné: — Jobban számon tartják Ady Endréről azt, hogy erősen szerette a bort, minthogy verseket írt. .. Nagyon szomorú lehetnék, ha nem csendülne fel a replika is Vass Márton magnetofonjából. Csiszárné, Kábái Ilona 40 év körüli téesz-tag, aki hat osztályt végzett: — Nagy ember volt Ady Endre, mert meg tudta jósolni a világ jövendőjét. — Olvasta-e valamelyik versét? — Nagyon sokat olvastam és megtanultam közülük. — Melyeket szereti leginkább? — Harc a Nagyúrral, A grófi szérűn, A nagyranőtt Krisztusok, Séta bölcsőhelyem körül... — És miért éppen ezeket? — Nem lehet megmagyarázni. Csak érezni. Ha olvasom, úgy érzem: én is ezt szerettem volna elmondani... A helyi szövetkezeti üzletben — Leon Bocancios elárusító készséggel megmutatja — jelenleg a Tanulók Könyvtára-sorozatban megjelent Ady-kötet kapható, címe: Vörös felhők alatt, válogatás a költő prózájából. Ez itt a falu, az én falum, / Innen jöttem és ide térek... / Ez itt pedig magam vagyok, / Régi tüzek fekete üszke / S fölöttünk végzet-szél fütyöl, / Szaladj tőlem átkozz, gyűlölj, / Avagy légy rám ujjongva büszke. Ady Endre: Séta bölcsőhelyem körül Lédának mutatta be e versben a faluját. Mindszentet 1908 őszén. Vajon csak egyszerű elszólás volt, hogy nemcsak innen indult, de ide akar majd „megtérni”? Nagy versek, nagy álmok és nagy harcok korszaka volt ez, hol van még a „bajok, betegségek, főképpen az akaratenergia majdnem teljes csődje” Adyja? Vissza-visszatérő refrén költészetében és prózájában a szülőföldi kötés, de nem nyugtató, méla nosztalgiaként, hanem felelős ember tudatos eszményeként. Életének nagy kikötői, Várad és Párizs nélkül Ady nem lenne az, akinek ismerjük, szeretjük, de a Szilágyság, Zilah és Mindszent nélkül nem lettek volna életében ezek a kikötők. Költészete, magatartása a biztos talajon álló távlatkeresés modellje lehet minden időkben. Itt, a Partiumban a gyermek Adyban életre szóló ragaszkodás és szeretet alakult ki Erdély iránt. Ady Lőrinc mindig ezt ismételte meg év végi jeles bizonyítványaik hangulatában a fiainak: most már igazán elviszi őket Erdélybe. „Dehogyis a rokonokért, mert kölcsönösen és rokonosan alig-alig tudtunk valamit egymásról mi és az erdélyiek. Gőzösvonatra se gondoltunk egy új, panamás, rossz, görbe, vicinális vasút nehéz dolgai folytán, és mert az apánk Erdélyhez méltatlannak vallotta a síneket. Ő ifjúsá- gos korából Erdély postakocsis s fuvaros világára emlékezett ragyogó emlékekkel, s az Erdély-imádást naiv szándéktalansággal oltotta erősre, később tudatosra fiaiba.” 11
