Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Szekér Endre: Beszélgetés Weöres Sándorral
általában nem vagyok a költészetben egyéniség-ellenes. Nem akarom az egyéniséget a költészetből kisöpörni, de a magam részére az egyéniségnek különösebb fontosságát nem érzem. Az univerzalitásnak, a kollektivitásnak sokkal inkább. Sz. E.: Hogyan vélekedsz a költészetedben meglevő egyetemes, általános vonások mellett a sajátosan magyar elemekről (pl. Himfy, Magyar etűdök, népdalvariációk)? Például: „Áll a ladik Tiszarévnél, benne ül az öreg éjfél, odvasabb a magas égnél, áll a ladik Tiszarévnél. (Magyar etűdök) W. S.: Gondolom, ahogy egy zeneszerző számára nem elsősorban lényeges, hogy saját népének a népdalait gyűjti-e éppen, vagy esetleg az arab, a török, a bolgár, a román (vagy nyugaton a Hebridák) népdalait, — én se tudok nagyon különbséget tenni, hogy a magyar ritmikának, magyar stílusnak valamely fajtájával fogalkozom-e éppen, vagy esetleg hindu vagy kínai vagy nyugat-európai ritmusokkal. Ezt is, azt is használni lehet és kell, ezt is, azt is begyűjteni lehet és kell. Persze a saját országbeli népköltészet hozzáférhetőbb mindig, mint a távoli. Sz. E.: Költészetedben az idő és a tér korláttalanságát, végtelen tágasságát érezzük. A Toccata című versedben írod: ,,atörténelmet viselem.” S később ezt:,.őskezdet óta itt vagyok.” W. S.: A Toccata versben visszanyúlás van a magyar múltba és a magyar múlton túl is. Szóval egy ,,őskezdet-óta jelenlét”—azáltal, hogy a neolitikumból ugyanúgy próbálom kihámozni a művészetet, a lascaux-i és altamirai barlangfreskók korából, mint a jobban hozzáférhető történelmi évszázadokból is. Sz. E.: „A part eltűnt, kerek fém-tál a tenger, mindig közepét vési a hajó, repülőhalak falkája kereng fel, szirt-sor dereng, fényködben elfolyó.” (A forróövi óceánon) Milyen hatással van költészetedre az utazás? W. S.: Az utazások rendkívül inspiratívak. Méginkább ha az ember külföldön hosszabb időre meg tud telepedni. Ismeri az ottani nyelvet, érintkezik az ottani lakókkal. Erre azonban eléggé ritkán van alkalom. S az élet rövid. Rómát kivéve — ahol kb. egy évig voltam — egyéb helyeken csak kevés időt töltöttem. Londonban éltem egyszer egy hónapig. Különben a külföld többi részét — Moszkvát és Párizst, Sanghajt vagy Pekinget San Franciscot és New Yorkot csak átrohanásszerűen tudtam megismerni. És a fordítások? Ez a kettő egymástól független: például a jugoszláviai utazás és a Vaskó Popa- fordítások. Hanem attól függ, hogy mikor melyik költő melyik versére kaptam nyers- fordítást, megbízást. Sz. E.: „Csodát regélek, íme halljátok: a síkság helyén hegycsúcs néz rátok, a magyar rónán kék hegycsúcs kelt fel, ormán hajnal jár csillagsereggel.” (Kodály Zoltán 70. születésnapjára) Nekünk, kecskemétieknek különösen fontos, hogy milyen volt Kodállyal a kapcsolatod, gondolva például az Öregek c. versedre és ajánlására? W. S.: Az Öregek 15 éves kori versem, és 16 éves voltam, mikor Kodály kórussá feldolgozta. Utólag a verset Kodály emlékének ajánlottam. De amikor a vers készült, akkor még fogalmam sem volt arról, hogy Kodály ebből kóruskompozíciót fog készíteni. Kodállyal különben egy életen keresztül nagyon sokat dolgoztam aztán együtt, kevés7
