Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰVÉSZET - Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep és a népművészet
— Előbb esett el méltán a királyné!” E megoldást Pándi — találó fogalmazással — az igazság eszkalációjának nevezi: a király mintegy átveszi, magáévá teszi Bánknak részben Peturét, még inkább Tiborcét is magában foglaló igazságát. E felvillantott gondolatok legfeljebb csak jelezhetik Pándi tanulmányának új szempontokban, termékeny nézetekben való gazdagságát, de nem érzékeltetik elemzéseinek finomságát, bravúros logikáját, minden részlet megvilágításakor, mérlegelésekor a dráma egészét szem előtt tartó alaposságát. Pándi legfőbb irodalomtörténészi erénye a tárgyilagosság és a szenvedély egysége. Tárgyilagos az adatok, tények, jelenségek mérlegelésében és elemzésében, szenvedélyes eredményeinek előadásában, meggyőződésének hirdetésében. így válik tárgyilagossága érzelmektől fűtötté, szenvedélyessége objektív hitelűvé: így lesz az általa művelt irodalomtörténet jelenhez szóló mondanivalóvá. (Szépirodalmi Kiadó, 1976.) OROSZ LÁSZLÓ BORI IMRE: FRIDOLIN ÉS TESTVÉREI Jelképes Bori Imre tanulmánykötetének címválasztása, mert a Fridolin és testvérei nemcsak Cholnoky László Tamás c. kisregényének kettős-énű hősére utal, hanem a kötetben elemzett többiek (pl. Krúdy) hasonló alteregóira, Szindbádra, Rezedára stb., s illik magukra az írókra is. Jelképesen választhatnánk e recenzió fölé az egyik Cholnoky novella (a Pillangók) cikluscímét: ,,Az álmok szigetén”-t, hogy mintegy fölerősítsük a tanulmánykötetben tárgyalt írókra oly jellemző motívumot, s ezzel összefoglaljuk az irodalmi szecesszió ezen vonulatának ismérveit, s utaljunk e korszakban a realitásnál is valóságosabb élethelyzet konkrét és vágykép jelentésére. Mert ugyanazon álomszigetre vágyódott a kor valamennyi álomlovagja: (Csáth, a Cholnoky testvérek, Színi Gyula, Elek Artúr stb.), ugyanazt az „ismeretlen birtok”-ot keresték mindnyájan, mint Alain-Fournier a gyermekkor tünékeny vidékén, vagy Rilke a Malte Laurids Brigge feljegyzéseiben. A Bori-kötet címe, címlapja jelzi tehát a századforduló ízlésszféráját;) a borítón Gulácsynak egy kevésbé ismert 1910 körüli képe: (Cöxpon) testvérvároskája a titokzatos Nakonxipán álombirodalmának! De hagyjuk a párhuzamokat, ezt is a címlap sugallta; s tekintsük át Bori művét könyve szerkezetét követve, kíséreljük meg méltó bemutatását. Nem szükséges kutatnunk: illik -e Fridolin alakmása a kötetben szereplő valamelyik író valóságos életére, hiszen Bori is elkerüli a tetszetős életrajzi analógiáknak az életműre másolását! Elsősorban a művekre figyel, lényeges meglátásait belőlük bontja ki. Megjegyezhetjük: jelentős tanulmányok, kitűnő stílusérzékkel és fölkészültséggel szólnak témájukról. A könyv első tanulmánya, közel kétíves terjedelemben, öt részre tagolódva foglalja össze az irodalomtörténész tudós megjegyzéseit az idősebb Cholnokyról. Az „alkohol ördögével” ba- rátkozók, a mámor Mefisztójával szerződést kötő írók arcélét villantja össze, (Csáth Géza „varázslókertje” dereng föl, Ady lángja és Krúdy árnyéka libben meg soraiban), ahogy Cholnoky Viktor ,,kafkai”-ságát jellemzi, vagy utal a Tartini ördöge c. (Ch.V.) elbeszélésre. Cholnoky novellaművészetének élet- és művészetfölfogását három jellemző tézissel világítja meg: 1. „Az ördöggel való szövetség”; 2. „A felevak ember perspektívája” — értsd a félig álmodva látás- és élés valóságában a „pars pro toto” elve segítségével: a művészet látomásában a valóság teljesebb képzete jelenik meg; 3. A determinált marionett-lét lehetetlenülése. Fontosak ezek az alapvető tézisek Bori elemzésében, mert a harmadik fókusz (a marionett-lét) Cholnoky László művészetében is lényeges; — a szerző következő tanulmányában számos példát idéz erre — gondoljunk Ch. L. Tamás c. kisregényének szemléletére — „A hársvölgyi marionettek” fejezetre! Kiegészítésül és Bori meglátá- tásának helyességét bizonyítandó hadd állítsuk mellé Gordon Craig marionett-elméletét, s hivatkozzunk Sztravinszkij Petruskájára és Balázs B.— Bartók Fából faragott királyfi-jára, mint ugyanennek az életszituációnak e korban jellegzetes megnyilatkozásaira, a színház, zene, s tánc nyelvén való szimbolikus kifejeződésére. Bori első tanulmánya, a Cholnoky Viktor elemzés az E.T.A. Hoffmann-szerű vízióktól a „kafkai” világképig szélesíti íróportréjának világirodalmi hátterét. Először a Tammuz kötet novelláit tárgyalja, majd a Néhusztán meséi értő átvilágításán keresztül jut el a Trivulzió történetek világirodalmi kommentálásáig. Fontos összefüggések, kitűnő asszociációk villannak itt föl, például az egyik Cholnoky Viktor novella kapcsán, (Az emberke), az író „gólyakalifa-motívumá- ban” Babits regényének előképét láttatja, s a Trivulzió novellakor jellegét pedig Thomas Mann kalandor hősének testvéreként jellemzi: „Cholnoky Trivulziója édestestvére Félix Krullnak”. Cholnoky Lászlóról szólván is sok érdekes és lényeges megállapítása van Borinak. Ismét öt fejezetre tagolja ezt az esszéjét is, bemutatván benne, „hogyan válik az ihletében még szecessziós novellaműfaj szürrealisztikus jellegzetességeket hordozó prózai kifejezéssé”. Elveti — helyesen — a korábbi biopatográfiai műelemzéseket, nem keres analógiás magyarázatokat Cholnoky élete és hősei kölcsönhatásában. Ch. L. legmegértőbb in- terpretátorainak (Galsai, Vargha Kálmán, Czére Béla) tanulmányai sem kivételek ettől a szemlélettől, mely megfeleléseket keres az írói sors és műveinek „meghasadt lekű figurái” közt. Eddig az író szabálytalan pályáját valóságos életének ket89
