Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰVÉSZET - Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep és a népművészet
A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEP ÉS A NÉPMŰVÉSZET A művészetet létrehozó, történelmet alakító népet a 19. század fedezte fel. A nép- költészet már a 18—19. század fordulóján a romantika egyik ihletőjévé vált. A népművészet alkotásainak tudatos gyűjtése és művészi felhasználásavirágzásában már a szecesszió művészetelméletével, stílusával és életérzésével fonódik össze. A két korszak és stílus közti kapcsolatot azok a művek jelentik, melyek a romantika korában összegyűjtött vagy költői művé transzponált népköltészeti alkotásokat a klasszicizmus és romantika művészi eszközeinek ötvözésével jelenítették meg. Ilyen illusztratív jellegűek J. Schnorr von Carolsfeld Niebelung-énekhez készült munkái, az angol preraf- faelita D. G. Rossetti Artur királlyal kapcsolatos képei, a finn Axeli Gallén-Kallela Kalevala-illusztrációi. A szecesszió a képi alakításban felhasználta a szimbolizmus kínálta lehetőségeket, s újat hozott: a népművészeti motívumkincs, az alkotástípusok egy-egy változatát kiemelte és megtöltötte nemzeti és egyetemes tartalommal. Ez jellemzi a gödöllői művésztelepen készült munkák népművészeti vonatkozású csoportját. A művésztelep mint szőnyegszövő műhely alakult meg 1904-5-ben Körösfői-Kriesch Aladár vezetésével. 1907-től az Orsz. Magyar Kir. Iparművészeti Iskola részeként folytatta munkáját, míg az ideiglenesen és véglegesen Gödöllőre települt vagy kikilátogató művészek művészteleppé alakították. A szőnyegszövő műhelyben háziipari technikával számos népművészeti ihletésű munkát készítettek. Az egyéni, ötletszerű népművészeti gyűjtést fokozta és tervszerűbbé tette a készülő több kötetes Malonyay- mű: A magyar nép művészete. Az 1907-ben megjelent I. kötetben (Kalotaszeg) Körösfői, Zichy István, Juhász Árpád, Undi Mariska, Medgyaszay István, Edvi-IIlés Aladár rajzai láthatók. Malonyay szervezőmunkájának nagy szerepe volt tehát abban, hogy 1907 körül e művészek csoportot és egyben baráti kört alkottak Gödöllőn. Az Iparművészeti Iskolához való csatolás pedig az alábbi fiatalok részvételét biztosította a szőnyeg- szövő üzem munkájában: Hende Vince, Moiret Ödön, Remsey Jenő, Sidló Ferenc, Vass Elemér, Diósy Antal, Lakatos Artúr, Leszkovszky György. Hozzájuk csatlakozott Örkényi István tervező-szakoktató; Körösfői régi barátja és alkotótársa, Nagy Sándor; valamint a gödöllői lakos Thoroczkai-Wigand Ede. Közösségük erősen támaszkodott a preraffaeliták 1848-ban alakult szövetségének esztétikai, morális, utópista szocialista elveire, a nyomukban alakuló művészcsoportok képző- és iparművészetei együttesen művelő hagyományára, az élet és művészet egységét megvalósító göröj kultúrára és az azonos elveket valló Tolsztoj tanításaira. A népművészeti gyűjtőmunka több rétű eredményt hozott. „Helyszíni felvételek’ által gyarapította az éppen megalakult Néprajzi Múzeum anyagát (rajzok, akvarellek) és kialakította a művésztelep tagjai által tervezett iparművészeti alkotások ornamen tikáját (szőnyegek, hímzések, bútorok, épületek díszítőfestése stb.), mely esetenkéni egy-egy lakás vagy enteriőr stílusát is meghatározta. Legfontosabbnak tarthatjuí azonban a népi motívumok, szerkesztő elvek metamorfózisát, ami az említett ipar művészeti munkákon túl épületek konstrukcióiban, szecessziós-szimbolikus képző művészeti alkotásokban öltött testet. A gödöllőiek legjobb képző- és iparművészeti, építészeti alkotásaikba szerveser tudták beépíteni az élő — hamis vagy képzelt tartalmakkal fel nem ruházott — nép művészetet. Műveik nem egykori népművészeti alkotások, motívumok másolatai mint sok, azóta született, napjainkban kiváltképp elszaporodott „alkotás”. Ettől méj 86
