Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 10. szám - MŰHELY - Páskándi Géza: Modernség és hagyomány (a tanulmány befejező része)

nem értenek egyet a tartalmával. Külön kell tehát választani a közértés és az egyetértés (és közmegértés) fogalmát. Egyiket a másik helyett használni nem lehet anélkül, hogy fogalomcsalás ne merülne föl. Érteni annyi, mint besorolni, elrendezni, beilleszteni, asszimilálni (hasonlítani), vagyis: az új ismeretet, információt tudatunk „kamra-polcain” a megfelelő helyre rakni. Persze ez kissé rideg hasonlat, ám lényege szerint igaz. Valamit „önmagában ’’sosem lehet érteni, megérteni, csakis a már általam ismertek összefüggéseibe helyezve. Napóleon haditerveit csak akkor tudom érteni, felfogni, ha van valamelyes fogalmam a haditervekről (mások haditerveiről) általában, másrészt — s ez a mélyebb értés — ha saját életemben megkeresem a „haditerv” mikrovariánsait (kicsinyített, alacsonyabb szintű változatait), amelyeknek a Napóleon terve most már a makrovariánsa lesz (kiterjesztett változata). Tehát: ilyen és ilyen élethelyzetben ravaszul már én is hasonlót cselekedtem. így már értem, hogy Napóleon ravasz haditerve tulajdonképpen az egyes ember bizonyos helyzetben való viselkedésének a csoportra, az egész hadseregre kiterjesztett változata. „Elterelő hadmozdulat” — egy hadművészeti (a szón belül: taktiksi) fogalom. Ezt legmélyebben úgy tudom megérteni, ha saját mindennapi élményeimet mögéje sorolom. Például: ha a gyerek valami kellemetlent kérdez tőlem — másról kezdek neki beszélni, hogyfigyelmét eltereljem a feltett fogas kérdésről stb. Tehát megtaláltam az „eltere- met hadmozdulat” (mint makró-szituáció) mikro-szinonimáját (itt mikroszitu- ációját) saját mindennapjaimban (tehát olyan rokonértelmű fogalmát, szavát, kifejezését, amely kicsinyben megvillantja a nagyot.) A létezésünk is egyébként ilyen mikro- szituációk makroszituációban való ismétlődéséből áll. Világos hát, hogy akár jelrendszer nem-ismerete, akár az, ha nem találjuk meg a makrovariánsok (mikro-szinonimák) életünkbeli, tapasztalatunkbeli mikroszinonimáit (mikro-variánsait), mind pedig az, ha a közértés, értés fogalmát felcseréljük az egyetértés (és közmegértés) fogalmával — komoly zavarokat okozhat. (Hogy az intuíciónak, a szabad asszociációknak s egyebeknek milyen szerepük van az értésben, arról most nem beszélünk.)

A művészetben különösen fontos az érthetőség fogalmi körének tisztázása. A leghelyesebbnek az látszik, ha nem az érthetőség követelményéről, hanem az érthetőség kettős igényéről szólunk. Mind az alkotó, mint a befogadó (illetve néha: társ-alkotó) igényli, hogy értsék, illetve hogy értsen. Ady „szeretném, ha szeretnének” és „látva-lássanak” vágya ezt az igényt gyönyörűen fogalmazza meg. Ez az értés természetes költői hiúsága számára egyben a népszerűséget is jelenti, amennyiben az értés (és közértés) az egyetértéssel (és közmegértéssel) találkozik. Vagyis: a népszerűség annyi, mint közértés, plusz egyetértés, plusz elérhetőnek tűnő ideál nyújtása. Egyik sem hiányozhat: ha nem értik, mit mondok — nem érthetnek egyet velem, ha értik, mit mondok, esetleg nem értenek velem egyet (tehát eleve nem lehetek népszerű). Ebből következik, hogy eszmémet csak úgy tehetem eszményivé, ha elérhető távolba helyezem, oda, ahol még nem a zárt, titokszerű fenséges trónja van. A fenséges sosem lehet népszerű, mert utánozhatatlannak tűnik, nem akar hasonlítani rám — egyszerű halandóra. A nem-értés tehát még az elvi lehetőséget is elzárja a népszerűség elől. A nem-egyetértés viszont a konkrét nemlehetségest mutatja meg. (Ami persze nem jelenti, hogy később mások nem értenek meg. Az a néhány ember, aki életemben megért, és velem egyetért: már az utókor előlege.) Browning, a nagy angol költő szerint az ő költészetét ketten értették: a jóisten és ő maga. „Előkelő társaság” — mondhatnánk gunyorosan, ha nem tudnánk, hogy Browning eme kijelentése nem más, mint művészi provokáció. Alig több annál, mint amikor a szép nő azt mondja: olyan csúnyának érzem magam. Azért mondja, mert várja a tiltakozó visszhangot: de hiszen szép. Vagyis: a művész kihívja elemzőkedvünket, elmélyülésre áhítozásunk hajlamát stb., amennyiben egyáltalán lappang ilyen bennünk és

80