Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰHELY - Lét és küldetés (Beszélgetés Jócsik Lajossal - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)
a gondolkodás kevésbé ildomos pályáira is rákényszerít bennünket. Néhány esztendő után a könyv születése óta hogyan ítéli meg ezt a kérdést? A világnak törvényszerűségei vannak. Nem nagyképűség mondatja ezt velem, mert le is akarom egyszerűsíteni, hogy világos legyen az egész dolog. Wiljams a nagy, Talajtan című munkájában pontos mérések alapján megállapítja, hogy a szerves élet fönntartásához — tehát a termesztéshez, a javak előállításához — mennyi építőkővel rendelkezik planétánk, a Föld. S kiszámítja, hogy rendkívül kevéssel. De a szerves élet törvényszerűsége fölszabadít bennünket a rémlátás alól, s ezt Wiljams úgy fogai mázzá, hogy a kevésből, amivel rendelkezünk, úgy csinál a Föld sokat, hogy körforgásban tartja. Az életben maradáshoz annyi kell, „mindössze”, hogy képesek legyünk utánozni a természetet. Ez a megoldás! Csoda ez? Csak az ólomöntött-fülűek számára. Nem csoda azoknak, akik dialektikusán tudnak gondolkodni, nem csoda a Szovjetunió számára sem, mert Zaporozsjében fölépítettek egy olyan kombinátot, amely ennek a nagy ipari központnak — autógyártás is működik ott — minden hulladékát összegyűjti, nem hagy semmit veszendőbe menni, s az ipari termelvényekre éppúgy, mint a szerves hulladékokra a visszatérítés törvényeit érvényesíti a technológiája. Humusz kerül ki a szerves anyag földolgozásából és az ipari anyagok földolgozása új nyersanyagforrásként lép vissza az ipari folyamatokba. Ezt kell cselekednünk. A Környezetünk védelmében című könyvemben némely nemzetközi témákat érintve a problémákat magyar helyzetünkre igyekeztem rásrófolni. S aztán következett az újabb megbízás: fölhívott a Magyarország fölfedezése c. szociográfiai sorozat szerkesztősége. Elmentem. A tárgyaláson azt vetették föl: a környezetvédelmi témát örömmel el tudnák helyezni a sorozatban. Én ennek rettentő mértékben örültem, annyira, hogy ritka hirtelenséggel tudtam már ott helyben reagál niadologra.Sez az volt, hogy föltettem a szerkesztőségnek: jó lenne-e a sorozatban a következő cím: Egy ország a csillagon. Csillag alatt értve a bioszférát magát. Ez tetszésre talált. Az azóta eltelt idő alatt a kéziratot megírtam, s ebben az esztendőben a megjelenés biztosan várható, a kiadó legalábbis ezt nyilatkozta. A helyzet az, hogy a legfontosabb és legszükségesebb determinánsokkal leírom azt: a Föld nem más — valóban nem más — mint a bioszférának a csillaga. S leírom, intő aggodalommal, s figyelmeztetéssel is: ember, ha magyar vagy, tanulj ökoszisztémákban, tehát életrendszerekben gondolkodni ezen a csöpp területen, ami hazádul maradt, ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. A szociográfia használni kíván, mégpedig közvetlenül, az irodalmi műfajok közül a legközvetlenebbül. Jócsik Lajos érzi-e, hogy a műveivel valóban használ, s ha igen, erre milyen jelekből következtet? Amikor én a szociográfiától elindulva a környezetvédelemhez tértem meg, utamon egy sereg szakmai stúdium kísért végig. Megírtam a komposztálás kompendiumát a Mezőgazdasági Kiadó megrendelésére, de nyalábszám rakhatnám ide azokat a szervezési utasításokat, melyek a szervestrágya-termelés ipari összefüggéseit taglalják. Ebből a rengeteg munkából, ami bár nem nyomdai sokszorosítással, hanem rotaprin- tes kivitelben jelentek meg, szakmai köröknek és szakkönyvtáraknak minden esetben küldtem, vagy küldettem ... Pár évvel ezelőtt történt: fölhív telefonon egy ismeretlen nő, s engedélyt kér, hogy meglátogasson. Egy kicsit meghökkentem, mert hogy engem nő látogasson meg, az valami csalafintaság lehet. Másnapra adtam neki randevút, s meg is jelent, másodmagával, egy férfiúval. Első a bemutatkozás, leülnek itt. Kisült, hogy mind a ketten tervező agrármérnökök. Megbízatásuk a dunavarsányi hizlalda tervezésével kapcsolatos: mi legyen a rengeteg hulladékkal, amit asokezer állat fog ott produkálni. Vízbe rekkenteni nem akarják, ellenben az ottani szövetkezet talajerőfönntartás céljára használni akarja, s ennél a kerékasztalnál megbeszéltük, ha épülni kezd a technológia, eljönnek értem és kivisznek a helyszínre. Aztán föltettem a kérdést, hogy miként találtak ide. A nő a táskájába nyúlt és előhúzta az 72
