Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰHELY - Lét és küldetés (Beszélgetés Jócsik Lajossal - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)
s hárman voltunk diák előfizetők, hát bújtuk, olvastuk, cseréltük, köröztük magunk között. A lapnak minden számában volt egy nagyon érdekes híradás, mégpedig az apró- hirdetési rovatnak az elején; az, hogy az előfizetők számára kilenc számon át ingyen biztosít apróhirdetést. Közeledvén az érettségi, s teli kehellyel fogyasztván Ady líráját és Ady Párizs-nosztalgiáját, persze, hogy melengettük a szívünk közepén azt, hogy érettségi után ki kellene menni Párizsba, illetve Franciaországba. Kapóra jött az ingyenes apróhirdetés, föladtuk. Magyar diákok vagyunk, érettségi után szívesen vállalnánk teljes ellátásért bármilyen munkát. Ez a francia bérviszonyok közepette nagy ajánlat volt — fizetés nélkül, csak kosztért vállalkoznak magyarok. Három hívást kaptunk, ezeket elosztottuk. Én egy orosz orvoshoz kerültem, aki diákként végezte el a medicinát Párizsban, megnősült, ottmaradt. Hűségből azonban szovjet állampolgár volt 1929-ben is még (élete végéig az maradt), amikor hívásra kimentem hozzá. S ráadásul a könyvtárában megtaláltam mindazt, ami addig franciául a szovjet szépirodalomból és a politikai irodalomból megjelent. Gladkovnak a Cementjét, John Reed-nek a Tíz nap-ját, Lebegyinszkinek A hetét olvastam ott francia fordításban. És ami a legdöntőbb: ott jutottam hozzá Leninnek az Állam és forradalmához, s ami a legnagyobb hatást tette rám, Az imperializmus, mint a kapitalizmus utolsó korszaka című nagy tanulmányához. Kitelvén a négy hónapos vakációm, bementem Párizsba és beiratkoztam az egyetemre. Párizs tele volt magyar emigránsokkal, érsekújváriakkal is; tőlünk néhány szomszédnyira a Fischer kocsmárosék Lajos nevű fia is kint élt. Segítségével bekapcsolódtam a párizsi magyar szocialista és kommunista szervezeti életbe, bejutottam a fásoknak a szemináriumába, ahol Virág Ferenc fedőnév alatt Karikás Frigyes tartotta marxista szemináriumát. Ezt végighallgattuk. Számomra viszont két szemeszternél tovább nem volt több lehetőség a kintmaradásra, különben fél évet veszítettem volna egyetemi tanulmányaimból. Hazatértem, de hoztam magammal mindazt, amit mozgalmi és ideológiai élmény gyanánt az orvos szolgálatában és a fások szemináriumában magamba szívtam. Ezek közül a legnagyobb gazdagodást az imperializmusnak a lenini elemzése jelentette. Az ebben megfogalmazott szemlélet hihetetlenül pontosan vágott Csehszlovákiára, mely ország akkori struktúrájában tulajdonképpen Európát — Nyugat- és Kelet-Európát — mintázta. A fejlett ipari országrész Schneider-Creuzot francia tőkéjével folytatott ágyúgyártása és a koldusszegénység színvonalán élő kelet-szlovákiai ruszinság együtt adta és tálalta számunkra az akkori Európa szörnyű ellentéteit. Az intellektuális „tananyag” a fások szemináriumában, a gyakorlati iskola pedig Csehszlovákiában — elképzelni sem lehetett volna jobb és eredményesebb iskolát. Milyen elképzeléssel és szándékkal tért vissza Párizsból? Párizsból hazatérve visszaléptem ugyanoda, ahonnét kiléptem. Rögtön mozgalmi területre kellett állnom. Mégpedig olyanformán, hogy beiratkoztam a brnói egyetemre mivel akkor alakult meg a Sarló brnói csoportja, ennek lettem a titkára. Ez egyúttal a megkezdett vándorlási-kutatási munkának a folytatása is volt; a nyári hónapokban a Bodrog közére mentem a szociográfiai csoportommal, s ott már tisztultabb szemlélettel és teljes mértékben a társadalmi-gazdasági ellentétek függvényében vizsgáltuk a kelet-szlovákiai helyzetet. A következő esztendőben a munkánk kiterjedt nemzetiségi tekintetben is, csoportom egy ruszin és egy romániai szlovák kutatóval bővült. Mind a ketten Pozsonyban diákoskodtak, a szervezkedésünk idején a szlovák baloldali lap, a DAV fogadta a szociográfiai tematikát, maga is végezvén társadalomkutatást, így a DAV csoportja ajánlotta nekünk a két fiút, a ruszin és szlovák nemzetiségű Szen- csákot, illetve Bencsik Mihályt. Velük végigvándoroltam az Ungvártól Kolozsvárig húzódó nagy területet. Az ungvári kutatások bevégeztével Halminál tértünk át Romániába. Itt Szencsák lemaradt, de Bencsik Mihállyal nekiláttunk a partium vizsgálatának azzal, hogy a munkát folytatjuk egészen Kolozsvárig. Erdély „fővárosába” aztán igen 65
