Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bor-melléki zsiványságok (Szociográfia, II. rész: Részben bűnös)
Bíró: Tehát az adminisztrációs menet az, hogy a termelő leadja a bort, megkapja a mázsajegyet, de annak egy példányát a szövetkezet megküldte a tanácsnak is. Vádlott: A szövetkezet megküldte, de van nagyon sok felvásárló szerv, amelyik nem küldte meg. Ez vót a rettentő problémánk, hogy nem egyszer kellett utána menni, évvégén összeszedegetni. Itt,történetesen megküldte az Aranyhomok Szak- szövetkezet. Bíró: A mázsajegy alapján a tanács mit csinál? Vádlott: Elölről szeretném akkor elmondani. Ősszel bejelentést kell tenni az állampógárnak arról, hogyhát mennyi vót a termése. Akkor errül a bejelentésről kivessük a boradót. Mégpediglen: 250 liter után egy forint ötven fillért literenként, a többi pedig ... hát 1973-ig 5 forinttal literenkint, 1974-től pedig 8 forinttal literen- kint ki lett vetve az adó. Na, most ez előírást nyert neki a számlalapján, és mikor beérkezett a mázsajegy, ahogy érkezett, olyan arányba töröltük az adót. Bíró: Mikor kell tehát kifizetni a nyolc forintot? Vádlott: Akkor kell kifizetni a nyolc forintot literenkint, ha az illető nem az állam fele értékesít. Tehát ha eladja a batyuzóknak, vagy fekete italkimérőkbe, vagy saját maga elméri. Bíró: Tehát ön kiadott három adóívet, utána adott-e még az első vádponthoz tartozóan 1974-ben? Vádlott: Adtam, igen, adtam Kelemen Istvánnak adólapot, mégpediglen adtam ki Szabó Márton és Tóth Mihály nevére ... Ezek teljesen fiktívek voltak, ilyen nevű egyéneket nem is ismerek. Bí ró: Volt-e ilyen, hogy Heinlein Ignác? Vádlott: Igen Heinlein Ignác és Hofmann Vilmos. Ez egyébként a testvérem. Bíró: És Temesi Mihály? Vádlott: Temesi Mihály nevére én nem adtam ki hamis adólapot. Szabályosan bejelentett szőlőterülete volt, mégpediglen azt hiszem, egy hód nyócszáz négyszögöl. Mikor én odakerültem Akasztóra, már akkor is vót adóbevallása, úgyhogy ... Megkérem a tisztelt bíróságot... A hét hamis adólapot én kiadtam, azt minden további nélkül el is vállalom, ebben bűnösnek érzem magam. Bíró: No, most Kelemen Istvántól mit kapott ezért? Vádlott: Hát úgy 73 végén vagy 74 elején, nem emlékszek pontosan, de azt hiszem, 73 végén elmentem a lakására és akkor adott ide nekem 5 ezer forintot. Azt mondta, „itt van tíz darab, fogd meg, tedd el.” El is tettem, tíz darab ötszáz forintos vót. Aztán utána következő alkalommal megint hozott mázsajegyet, meg visszaadta az adólapokat, akkor emlékezetem szerint 3 ezer forintot adott, 1974 tavaszán a tanácsház kisraktárában. Akkor megint 74 őszin adott még egyszer 3 ezer forintot, azután az 1975-ös év elején olyan 3—4 ezer forintot... Bent, szintén a tanácsházán. Összesen nígy alkalommal kaptam. Bíró: Ön szerint ez akkor mennyi? Vádlott: Hát olyan... 15 ezer forjnt körül gondolom, hogy annyit... annyit kaphattam. Bíró: Nem volt-e ez a 15 ezer forint 35 ezer forint? Vádlott: Nem vót. Bíró: Ugyanis annyi van a vádiratban. Vádlott: Igen, tudom, annyi van a vádiratban, csak azt nem tudom elgondolni, hogy 1975 január után mért kaptam vóna pénzt, mert én már se adólapot nem adtam, se vissza nem hoztak . . . Rendben van, ha adtam vóna adólapot, vagy jött vóna vételi jegy, de hogy se adólap, se vételi jegy... így nem tudom elgondolni, hogy mért 45
