Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - Összeállítás a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára - Gumer Basirov: Szülőföldem zöld bölcsője (regényrészlet) Buda Ferenc fordítása
Én pedig már megnyírva láttam Csillagocskát magam előtt, elképzeltem, hogyan megyek majd vele a jövő nyáron legeltetni az Obrosnaja vagy a Muncsalkova tisztásra, mint vágtatok a fiúkkal versengve, ha pedig meleg lesz, odavezetem az én sárga Csilla- gocskámat füröszteni a temetőn túli malomgáthoz. Sőt! Tavasszal, szabantuj napján színes kendőcskéket kötök a sörényébe, akár egy igazi versenylónak, s egyenest odalovagolok rajta a versenytérre .. . Addigra már lesz egy takaros bőrkantárja, rézcsatokkal. Télire pedig, meglásd, hozzászoktatjuk a hámhoz is. Apa fabrikál majd kicsi lószerszámot meg szánkót. De vajon sárga marad-e Csillag, mint amilyen most? Ki tudja, az is meglehet, hogy vöröses-sárga lesz avagy egészen pej. . . Késő ősszel azonban, amidőn türelmetlenül várakoztam az első hóra, vásárba utazott apám, s Csillagocska nem tért meg abból az útból . .. Apám a maga szekerén még el sem jutott a mi sorunkig, de én már rosszat sejtettem: a fekete kanca nyerítése végighangzott az egész falun. Idehaza sem bírt sehogyan lecsillapodni. Forgolódik a kiskapuban, fülét hegyezi, vár. Hasztalan várván a csikóra, újból fölnyerít teljes erejéből. — Hol van a Csillag? Apám semmit nem válaszolva kezdte kifogni a lovat. Látható volt, hogy a fekete izgatott nyerítése kihozza a sodrából, s néhányszor haragosan rálegyintett. Nem bírtam visszatartani a könnyeimet. — Abbahagyod vagy nem? — kiáltott apám, megragadva a gyeplőt. — Nyafogj csak még! Nem tudtam, hová legyek a bánattól. Az egész világ elsötétült a szemem előtt. Úgy tűnt, a Csillag nélkül számomra minden elvesztette értelmét. Az istállóban dühödten vergődött a fekete, és meg elbújtam az eresz alá, s erőm elfogytán keserves sírásra fakadtam. Ekkor jött ki anyám. — Ne sírj fiacskám, lesz még neked kiscsikód — szólt, s fejem simogatta, hátam veregette gyöngéden. — Meglásd, hoz majd a kanca másik Csillagocskát. — Mikor? — a görcsös szipogástól alig bírtam kinyögni. — Tavasszal, ha Isten is úgy akarja! Ha nem most, hát jövőre ... Bánatom mintha fölengedett volna egy kevéssé. Lelkemben fellobbant és hosszú éveken át pislákolt a remény: hátha majd egyszer egy világos reggelen hoz a mi feketénk egy ugyanoly gyönyörűséges kiscsikót, mint a Csillag? így éltem meg felnőtt éveimet, bizakodva várván erre a boldogságra. Fordította: BUDA FERENC
