Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 9. szám - Sinka István: Versek (Gyászmenet porladó faluk között, Honfoglalás, A szabadsághoz, Vigasztaló síró embernek, Bihari pacsirta siratja Hunyadi Lászlót, A színek gyásza)
Sípot-trombitát! sípot — trombitát! Sikoltsatok! sikoltsatok! Üssétek katonák agyon a gaz királyt! Üssétek a királyt! Kezére vér fagyott! Le az égről madarak! Lefele csillagok! lefele! lefele! le! le! le! óh! —óh! —óh! —óh! László halott! László halott! Hulljatok csillagok! katonák sírjatok! Csicsis-csicsis Hunyadi! Aludj! aludj! aludj! Csicsis-csicsis halott! Csia-li! esi! icsi! ini-ni! Kél a nap! — kél a nap! — kél a nap! Lefele! — lefele! — lefele! lefele csillagok! Le az égről csillagok, madarak! László halott! László halott! Gyászoljatok! Gyászoljatok! A SZÍNEK GYÁSZA Tűzön könnycsepp ég: nem a szokott máglya. Éleszd esti szél, suhogd a lángját, s táncold körül madár rózsaszín lába. Olyan bűvös ez a nagy néma ragyogás. KörülálIják a színek. A Sárga hallgat, és sír a Kék; a Zöld nevet: ifjú és léha; a Piros a tűzbe zokog; a Fekete nagy fájdalma: hét, s a Fehér már szinte áléivá nem fehér, már csupa ború. Tüzel a máglya s körül a színek lelke sugárzó koszorú. 7
