Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - MŰHELY - Hasznára lenni a Duna-táj népeinek (Beszélgetés Balogh Edgárral szociográfiai kérdésekről - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)
nevet sorolhatnék fel, hiszen Magyarországon is kaphatók ezek a néprajzi gyűjtések és kiadások, s szólhatnék a zenei anyag gyűjtéséről is, ugyanezt mondhatnám a képző- művészeti életről, a művelődéstörténeti kutatásokról, Benkő Samu munkájáról; ide tartozik a földrengés következtében meghalt Dankanits Adámnak a munkássága is. Történészeinknél a hangsúly a szülőföldön és a magyarság tudomány-történelmi vizsgálatán van. Jakó Zsigmondtól és Imreh Istvántól kezdve tanítványaikat is beleértve: Csetri Eleket, Egyed Ákost. Ám azt hiszem, hogy ha konkrétan a szociográfiáról van szó, ott hiányt kell jeleznem. Éppen a múltkor adtam Beke Györgynek — aki mint riporter úttörője az új valóságirodalomnak — egy interjút, amelyben megmagyaráztam, hogy a régi szociográfiai képletek összes összetevője megváltozott. A magyarság más foglalkozású népcsoport, mint azelőtt, másutt lakik, mint azelőtt, más életformája van, mint azelőtt; mindez persze a románságot is épp így jellemzi, s általában a szocialista fejlődéssel és a tudományos-műszaki forradalom átalakító hatásával kapcsolatos. Ebből az következik — s ezt sürgettem legutóbb egy kis tanulmányomban, amely az Új szociográfia új feladatai címet viseli —, hogy a legsürgősebb feladatnak tartom a hiányzó szociográfiai irodalom megindítását, azzal a céllal, hegy az új szociográfusok a mai életforma-válság, a demográfiai adatok, a magyarság új szétáramlása vagy új össze- fűződése alapján utána menjenek a megváltozott valóságnak. Addig, amíg egy új szociográfiai irodalom szükségletét nem tudatosítjuk, bizonytalanságban tapogatózunk. És az íróink is egyre inkább a képzelet világába, a jelképek csapdájába kerülnek, csodálatos vagy kevésbé csodálatos műveik egyre ezoterikusabbak, eleve a szűkebb olvasó- közönségnek szánják azokat; s én ezt a jelenséget a magam részéről nem tartom elégségesnek. Azt viszont annál inkább, hogy a riporterek nyomában az írók is, a tudósok, a szakemberek és újra elinduljanak most már modernebb eszközökkel fölszerelkezve mint annak idején a sarlós vándorok, de csoportosan, vagy egyénenként utána kell menniük annak a magyar lakosságnak, amelynek az életformája megváltozott. Magam is figyelem és látom is Vargyas bányászközségben, ahová tartozónak érzem magam, hogy a falu lakosságának egy része hogyan változtatta meg teljesen az életformáját, egy másik része hogyan áramlott be Sepsiszentgyörgyre, Medgyesre, Segesvárra, és ott hogyan teremt magának új életet, most már elvegyül a távolabbi vidékekről is beözönlő magyar, vagy a más nemzetiségű, főleg román lakossággal. Hihányzik az új szociográfia, ezt nem győzöm elégszer hangoztatni. A hatvanas években Magyarországon megfigyelhető volt a szociográfiai irodalom fellendülése, mely az évtized végére elvezetett a Magyarország felfedezése című sorozat újraindításához. Ez a nekilendülés, ha csak közvetett formában is, átsugárzott-e a romániai magyar irodalomra, valaminő inspiráló hatást gyakorolván? Úgy gondolom, nem eléggé. Ennek fő okát abban látom, hogy a mi fejlődésünknek más a ritmusa. A gyors változásban nálunk talán elsődleges feladatnak bizonyult — s mint kiderült, helyes feladatnak is — a mentés. Nem elveszett energia az, melyet arra fordítottunk, hogy a csángó balladákat, a szőttesek mintáit, a régi életforma szokásait, a népmeséket begyűjtsük, vagy arra, hogy a helyi történeti emlékeket összeszedjük. Igen nagy speciális feladatot vállaltunk a nemzetiség régi kultúrájának az állag- megőrzésére. Azt, hogy ebben a munkában eredmények vannak, ismert. De hogy ez nem elég, azt mi tudjuk a legjobban, mert a múltból csak akkor lehet megélni, ha onnan valami élő folyamatot tudunk átszármaztatni,jelenünket és jövőnket gazdagítandó. Ez az élő folyamat az, amely — bízom benne — előbb-utóbb megigézi a szociográfia művelőit. Lehetséges, hogy az impulzusok eddig oly gyors ütemben követték egymást, hogy feldolgozni sem voltunk képesek, s most jön csak el az ideje, hogy akár a román, akár a magyarországi szociográfiai törekvések újra hatótényezővé váljanak nálunk; szükségleteink kielégítése jegyében. 85