Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Szalal Csaba: Versek (Molysötét, Gyámod lehetnék, A csillagos nyersbőr-vadász)
SZALAI CSABA MOLYSÖTÉT Fehér porcelán fecskeraj: örökség bögrék, kamrapolc ... ezüst kanállal kalamolsz a gyász süket kijáratán? De éppen azt a fölvereslett Ferenc József fejűt ne csáklyázd, Anyó könnyekkel odaleshet, s ki tudja, majd te mire kárálsz ...?! Beszélhetsz, érdeklődd puhán, mint hóhullás a villany moraján, Anyó kitrombitál, hogy kirabolták, — s a nyolcvanéves ibrik üveggyöngyök is ott dobolnak — tört agyérgöröngyök— a járókelők részvétpályázatán GYÁMOD LEHETNÉK tőrbe csalni—, szólj hát, faggatlak mint gyermeket a felnőtt, pohárka csend koccint most elő, poharát a csend, amikor feldőlt. — Én értelek, de kérkedésed attól hull alá a versenyző magasból, hogy elreped, mint az a ,,kristályváza”, ha hallgatom, te gyep vasérc virága. De néma légy, — a szótlanság ígéri a gyűrűs percet, úgyis elcseréli a pillanat, amelyik majd irigy lesz, gyanú szarkáit csörgeti, ez így lesz, — szíven üt, hiába kertelem, az óralánc, a nyűgös rejtelem. A CSILLAGOS NYERSBŐRVADÁSZ kezes jószágot nem nevel, — mégis (brumm) nagy kedve talpa egy köd kutyát úgy kerget el pamutka állatnak, a fák odú-lika csak füstölög, — behunyt szemmel viszik előtte a kalitkát az ördögök.
