Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Gerő János: Az "öt-tag" és a többiek (elbeszélés)

csak ott akarjuk kihallgatni, ahol a feljegyzések, papírok vannak — felelte az egyenruhás rendőr.

Némethyné, mint egy fúria sziszegett az ágyból. A haja összekúszálódott, a szeme alján mély, fekete karikák rikítottak, a hangja egészen eltorzult:

— Maguk engem ijesztgetnek, zsarolnak. Nekem nincs mit mondanom. Én csak a párt legfelsőbb, országos vezetőinek szeretném elmondani ezt a gyalázatot. De meg is írom, kitálalok mindent, leleplezem a bűnbandát.

A civilruhás hadnagy erélyesen közbeszólt:

— Minket hiába fenyeget. Holnap, de legkésőbb holnapután magáért jövünk, és odabent hallgatjuk ki.

Némethyné hátat fordított nekik, a párnába fúrta a fejét, ott zokogott:

— Nem megyek sehova! Az én kezem tiszta . . . egy fillér nem tapad hozzá . . . húsz éve vagyok főkönyvelő ... Engem innen el nem visznek sehová.

Ennek a látogatásnak is elterjedt a híre és ez meg csak szította a kedélyeket. A két tábor tagjai egymással ordítoztak, főleg a kocsmában, és mert az elnök meg a főkönyvelő hívei voltak többségben, a gyalázkodókat kipofozták az italboltból. De utánuk mentek a pincékbe is, nem volt megállásuk, amíg haza nem menekültek.

A tanácselnök erre az akcióra lett figyelmes. Saját szemével győződött meg, milyen sok a részeg ember, mennyire káromkodnak, ordibálnak az egész faluban, s ez megrémítette. Arra gondolt, mi lesz, ha holnap a közgyűlés összeül, és az emberek ilyen hangulatban lesznek. Ő ugyan óvatosan az illetékesek tudomására hozta, hogy nem lett volna szabad ekkora port keverni ebből a semmi ügyből, de nem hallgattak rá. Most hát küldjenek erősítést, legalább három pár járőrt, hogy a verekedők, izgágák lássák: a községben rendnek kell lenni!

A közgyűlés estéjére így kerültek rendőrjárőrök Kadarszállás utcáira, akik félórá n ként betértek a kultúrházba, kocsmába, még az ÁBC-boltba is. A hírük persze gyorsan elterjedt, izgatottan adták tovább a kerítéseknél, házaknál: — rendőrökkel akarják a közgyűlést az elnökék ellen szavaztatni! S mert előző nap a férfinép fele be volt rúgva, most óvatosan bántak a poharakkal. A kocsmában egy-két notórius iszákos lézengett mindössze, akik bor helyett töményét ittak. A tegnapi ellenfelek, amikor találkoztak, ha nem is borultak egymás nyakába, de bicskát se rántottak, és az utcán a rendőröknek tisztességesen köszöntek, ámbár igyekeztek őket a lehetőség szerint messze elkerülni. Úgy látszott, a közgyűlés annak rendje-módja szerint fog lezajlani.

Csutorás személyesen képviselte a járást, de nem csak a tanácsot, hanem a párt- bizottságot is, mert Bene az utolsó pillanatban azt telefonálta: teljesen ágyhoz csapta az influenza, képtelen Kadarszállásra jönni. Itt volt Solti Imre is, de abban egyeztek meg, hogy ő nem ül fel az elnökségbe, hanem csendben meghúzódik a sorok közt addig, amíg az elnök leváltása megtörténik, és sor kerül az új elnök jelölésére.

Közgyűlésen talán még soha nem voltak annyian, mint ezen az estén. Aki csak tehette, eljött, egyetlen szék se maradt üresen, sőt még pótlást kellett hozni a kultúrház kisebb termeiből. Nagyobb horderejű gyűlésnek mutatkozott ez a mai, minden előzőnél. A főkönyvelőnő betegsége, rossz idegállapota miatt nem jelent meg, az elnök viszont igen, és a vezetőség is teljes létszámban. A gyűlést az elnökhelyettes nyitotta meg, majd a párttitkár mondott néhány semmitmondó szót. Utánuk Csutorás következett. Ő se volt hosszú, tényszerűen közölte, mi történt az elmúlt hónapokban. Revízió folyt, visszáságokat fedeztek fel, ezért kellett az elnököt meg a főkönyvelőt felfüggeszteni. De mert a visszásságok nyomán a rendőrhatóság pótlólagos nyomozást rendelt el, teljesen nyilvánvalóvá váltak a régi vezetés hibái. Senki ne gondolja azt, hogy az elnök és a főkönyvelő készakarva sikkasztottak, vagy készakarva kezelték hűtlenül a termelőszövetkezet vagyonát. Nem erről van szó. De a tény, tény marad:

47