Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Gerő János: Az "öt-tag" és a többiek (elbeszélés)
le a részeges elnöküket, dolgozzanak valamivel szorgalmasabban a tagok, ez nem lehetetlen kívánság. Néhány év alatt gyűjtünk némi pénzt mi is, kiheverjük a mostani bezuházásokat, akkor majd beszélhetünk a „házasságról”. Egyértelmű és világos volt mind a három vezető állásfoglalása. Alighanem tisztában lehetett igazukkal a járási ember is, de még feleletre se méltatta őket. — Az egyesülés pedig meglesz! — jelentette ki megfellebbezhetetlenül, és hatalmának tudatában bevágta rájuk az ajtót. — Hiába rúgkapálóztok, ezt nekem megígérték — mondta magában nem dühösen, nem is diadalmasan, csak tárgyszerűen, a tények ismeretében. És a járási párttitkárral való utolsó találkozására gondolt, amikor Jentetics így magyarázott neki négyszemközt maradva: — Imrus! Nem azért említem, de kicsit panaszkodnak rád. Sokat iszol. De nem is ez a nagy baj, hanem, hogy észreveszik rajtad. Csutorással megbeszéltük: a hónod alá nyúlunk. Muszáj! Érted? Kint voltak akkor is a „tanyán”, a szőlőhegyen. Csutorás, a Járási Hivatal vezetője is ott iszogatott, de ő nem jött oda, s nem szólt semmit, pedig biztosan tudta, miről beszélnek Jenteticcsel. — Az a megyei szarházi, az a kis porbafingó ügyész ugrál — folytatta Jentetics. — Kiszúrta valahogy a szőlőket, és mindenképpen a végére akar járni a dolognak. Ott, rajtad kívül senki nem tud róla, legalábbis ezt állítod.Ha eljössz, a többieket hiába nyaggatja, semmire nem megy velük. Te meg úgyis panaszkodtál, azt hajtogatod: elfáradtál. Most itt az alkalom. Kadarszálláson egyesítjük a két téeszt, te leszel az elnök, a fizetésed marad, de a jövedelmed emelkedik. És nem a járás gondja lesz a nyakadon, hanem csak egy falué. A szakemberek jók, majd azok dolgoznak, nyugdíjig kell ennél jobb? Mondani akarta, hogy nem bánja, neki is eszébe jutott már ilyesmi, de a járási titkár nem hagyta szóhoz jutni. — Csak erre az italozásra ügyelj, Imrus! Még elszólod véletlenül valahol magad, és erre most borzasztóan rámennek, azonnal ügyet csinálnak belőle. Jenteticsnek már elég nehezen forgott a nyelve, ő pedig még alig ivott, így hát türtőztette magát, nem vitatkozott, s nem is mentegetőzött. Tisztában volt vele, hogy nem az ő italozása a lényeg, hanem a társaság becsülete. Mert ez az öt parcella itt egymás mellett az utóbbi időben feltűnő lett. Az első nyolcszáz négyszögölt az ABC áruház igazgatója használja, a mellette levő egy holdat Jentetics, a végiben fekvő ezer négyszögöl szőlőt Csutorás műveli, a negyedik, kilencszáz négyszögöles parcella az övé, és a szélső, ugyanilyen nagyságú darab a megyei Vegyesipari Vállalat igazgatójáé. Papíron mind az öt darab felújított terület. Igazság szerint a legjobban termő rész volt az egész környéken, mindössze néhány tőkét kellett benne pótolni. Ráadásul kiváló fajta: ölasz-rizling, szürkebarát és a kevés csemegeszőlő is a leghíresebb: Mathiász Jánosné, Cardinale, Szőlőskertek királynője. Amikor a szőlőket a nagyüzemek kialakítása miatt tagosították, ő nézte ki maguknak ezt a részt. Kissé félreesnek a „szőlőközponttól”, kevesen ismerik ezt a távolabbi telepítést. Ennek a gazdája örököst nem hagyott maga után, abban a pillanatban elhagyott, elhanyagolt birtoknak számított. Jentetics mondta meg, ki kaphat ebből a területből. Mert nem mindegy, kik a szomszédok. Ő, mint a mezőgazdasági osztály vezetője, csak hivatalosan jóváhagyta a kérelmezők névsorát. Természetesen senki nem a saját nevén kérte. Ő például a nagybátyjával igényeltette ki magának. Csutorás az anyósa unokaöccsének a földjét „dolgozza”. Mindenki talált a családban valami távoli, megbízható rokont, aki jogosan igényelhette a szőlőt. A felújításhoz bankkölcsönt kaptak, abból építették a faházat meg a pincét. Azt pedig egyáltalán nem volt nehéz elintézni, hogy a helikopter erre is forduljon egyet, ha már a szakszövetkezet szőlőjét permetezi. Nem is lett volna semmi baj, ha Jentetics valami megmagyarázhatatlan urizálástól indíttatva nem csinál néhány meggondolatlan lépést. 35
