Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 7-8. szám - Kondor Béla: Hátramaradt versek (Az én menyasszonyom a lenyugvó csönd; Különös napok voltak,látom; Majom vagyok, láncon mosolyogva)

*

Különös napok voltak, látom mondaná egy valaki, költő, bohóc és minden egyszerre lett lenni maga-halálok és halálok is igazán

beteljesült rajtunk a rossz.

Különös napok, elrohadt, repedt mocskos emlékek, akik így ni feltámadtanak, rossz köntösükben és rögtön megkísértik azt, aki akar.

Egy és a másik meghalt, emez csak akarta, ha akart volna akarni de megmaradt a fehér álca, kép és az avatag nyomdaszag, feketében.

Még van sok, de több nem akad éppen csak a különös napok, a leghosszabb rossz.

De azért még egyszer megtámaszkodunk.

21