Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 5-6. szám - SZEMLE - Vasy Géza: Irodalmi műhelymunka (Veszprémi Irka, Szeplőtelen ének)

által bevezetett 160 lapos füzetben tizenhármán mutatkoznak be. Borbély János, Györkös László, Kádár Péter, Kozma Zoltán, Nagy Ágnes, Pátkai Tivadar, Pió Márta, Varga Gyula és Villányi László verssel, Hámor Vilmos prózával, Korognai János, Kurcsics László és Mózes László grafikával. Az antológia élén a Kollégium névadóját idézik: „Most elkezdek vetkőzni. Minden sallangot, condrát, lenyűgöző bilincseket és megvakító dogmákat le szeretnék vetni.” E mottó jól kifejezi az antológia szerzőinek törekvéseit, s egyúttal utal arra is, hogy a kezdetén tartanak egy útnak, s törekvéseik inkább óhajok egyelőre, mintsem megvalósulások. A szerzők bízvást fiatalnak nevezhetők: húsz és harminckét év közöttiek. Győr városában is a versíró fiatal a legtöbb. Az itt bemutatkozók a köitői érettség különböző fokán állanak. Kiemelkedik az egész mezőnyből Pátkai Tivadar és Kádár Péter. Ők egy országos antológiában is megállhatnák a helyüket, s ha lenne Győrött irodalmi folyóirat, annak állandó szerzői lehetnének.

Pátkai Tivadar 1947-ben született s autószerelő. Ő írta a kötetnek szép címet adó verset, a Szeplőtelen éneket:

„fényt hordozok arcotok körül lángomból valót ezért kormozok is néha

hát

milyen sudár esőben kellene áznom

hogy egyigazságként simuljon rátok ingem

mikor a szavahihető bölcsek ideje lejárt akár az antik faliórák

A költői feladatra való felkészülés, a szerep feloldhatatlan ellentmondásainak igen tudatos és szűkszavú megfogalmazása ez. Kép és gondolat kapcsolata közvetlen és természetes, legfeljebb a verszáró hasonlaton akadhatunk meg: erőltetett, mert e vers rétegeitől idegen. Az „egyigaz- ság” utáni vágy és a megvalósíthatatlanság tudata adja Pátkai verseinek a mozgató erejét. Innen a nosztalgia, az önirónia, a groteszk sajátos egymásutánja. Emlékezetes képei már vannak — egész verse még viszonylag kevés: „Ablakod alatt / ácsorgó dal vagyok / Magyarország” (Szerenád), „Örökölt farmernadrágom / is van / meg ez / a nagy madárszívem / térdrerogyva szemed / kivégzőosztaga előtt” (Tíz sor). Tartalmas nyelvi játék a Hét vezér /útmutató új lakástulajnak/: „Centrumhétfő/ Húshagyókedd / Kupaszerda / Csekkcsütörtök / Fájdalmaspéntek / Szabadszombat / Szomorúvasárnap”.

Pátkai verseiben a modern magyar líra többféle rétege kimutatható. Alapjában véve azonban higgadtan tárgyias-leíró típusúak a versei.

Nála is érződik, hogy a Kollégium tagjai nem csupán szavakban vállalják a Kassák-hagyományt. Nem az avantgárd, inkább a klasszicizálódott Kassák-vers hat rá.

Ugyanez figyelhető meg Kádár Péter verseiben is. Ő 1944-ben született s újságíró. Kulturált verselő, komolyabb hibát alig vét. Viszont többször megelégszik az elsőként szemébe ötlő megoldással. Verseinek saját zenéje, ritmusa van. A kései Kassák, a József Attilával is rokonságot tartó kései Kosztolányi ritmusai, hangulatai ütnek át a szövegen. Az elégikusság, az emlékezés több versét áthatja:

Egy csésze kávé nem bír vallomásra, ujjaim közül kicsorog a délután, felzümmögnek a nagykabátok, erősödik a cipők kopogása, mint egy többszólamú ének.

Beszennyezi az utcát a várakozás mindennapos kiütése.

(Győri elégia)

Törekszik a képekbe oldott gondolatiságra, s mivel tudjuk, hogy ez milyen nehéz, féligsikerült verseit is értékelhetjük, Pátkaihoz képest lezár- tabb, kevesebb meglepetést ígérő világ az övé.

Egy-két verssel felhívja magára a figyelmet Borbély János, Varga Gyula, Villányi László, s néhány jól sikerült részlettel a többiek is. Hámor Vilmos lírai kisprózáiból a Nászút a legérettebb. A három grafikus munkái tartalmilag s kivitelben is szerves részei az antológiának.

Hasonló helyzetből — írogató fiatalok közlésvágyából — kiindulva egészen más jellegű kiadvány született Veszprémben. A Veszprémi Irka eddig kétszer jelent meg. Az ötlet kiváló: formájában is az iskolai füzetet utánozza a kiadvány, s az első számban még a szerzők kézírásával kerültek be a versek. Némelyik közülük így nehezen volt olvasható, s így helyes, hogy a második irka gépírást sokszorosít.

Az első Veszprémi Irkát Csoóri Sándor köszöntő szavai bocsátották útjára: legfőképp a műhely megteremtésére irányuló közös akaratot üdvözölte, a szándékot, amely kiteljesedhet. Az első irkában kilencen, a másodikban tizenegyen szerepelnek, de közülük heten mindkettőben. Van tehát törzsgárda máris. A veszprémi Georgi Dimitrov Megyei Művelődési Központ támogatását érdemes fiatalok használhatják: az irka sikert aratott az irodalmi közvéleményben.

Péntek Imrét már aligha kell bemutatni, önálló verseskötete 1975-ben jelent meg. Nyilván jelképesen — az odatartozást megvallani szerepel az első irkában együtt azokkal a költő- süvölvényekkel, akiket jórészt ő szervezett közös műhelybe. Balogh Elemérnek is megjelent időközben könyve: kisregénye. Versei is tehetségre vallanak, bár inkább ötletei eredetiek, mint formai megoldásai.

87