Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 5-6. szám - Varga Lajos Márton: Szerep és sors (Kiss Benedek költészetéről)

bat / lehet az életért vissza is vonni. / Mert ha áll, később is megáll igaznak, viszont az élet nem szavatolt holmi, / s csak élő talál s mond még igazabbat.” „Küzdeni már csak / a legfőbb pontokon” akar, a Számvetés-féle félúton

pedig, sarkítva a fejleményeket, sajogva ugyan, de így fogalmaz: „irtózva látom / sok-nagy nyavalyám / és nyavalygásom. / S irtózva látom / megundorodtam”. „Több derűt, tágabb teret / méltóbb munkát” kíván: arányaiban is emberi világot.

Nem tudni mi lesz ebből. A kötetnyi vers daltól a szereplíráig szinte minden mú'for- mát kipróbál. A hangulat sugalmaiból, villanásnyi élményből ugyanúgy vers születik, mint a megélt gondolatból. S mind e fölött valami eddig sose tapasztalt derű szivár- ványlik, a magában immár bízni tudó, távolság-teremtésre képes ember szelíd fölényének jeleként. Versei pontosak, arányosak, teltek, sugallatosak. Ritmusukban mintha a szív dobogna. Képzelete mintha nem tudna már olyan játékosan szőkéiIni, s meghökkenteni elképesztő találataival. Óvatosabb lenne? Legyen bármilyen tágas is a társítás íve, az eredeti élményhez mindig vissza-visszakapcsol. Biztos és minden pontján áttekinthető így a versmenet, friss és nagyon konkrét is ugyanakkor.

Nem tudni mi lesz ebből. Ha együtt láthatjuk, kötetben, az új verseket, érvényesebbet mondhatunk. Most csak annyit: Kiss Benedek alighanem véglegesen kiszabadult személyisége szerepválságából, ahová már beleveszni látszott.

41