Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 5-6. szám - Kiss Benedek: Három song (Versciklus)
KISS BENEDEK HÁROM SONG Ezeket a verseket, mint még néhányat, dal-szövegeknek, „songoknak” írtam a kiskőrösi Periszkóp Irodalmi Színpad [vagy színjátszó csoport?] részére, rendezőjük, Kerényi Gábor Miklós felkérése alapján. Egy bolgár novella ötletéből készítettek színpadi játékot, s Giordano Bruno életének kritikus állomásait idézték föl benne. Ám mielőtt mellékterméknek tűnnének, hadd mondjam meg: a téma érdekelt annyira, hogy a dal-betéteket a színpadi játéktól függetlenül is egységnek, önálló vers-ciklusnak képzeltem el. A darabot egy éve bemutatták — a ciklus még nincsen készen. Mint ilyenből, adok itt közre egy vékony mustrát. G. BRUNO ÖNMAGÁRÓL ÉS A VILÁGRÓL íme, én, néhai Giordano Bruno, ki álltam már bírák előtt eleget, (s nem mondhatnám, hogy ott állni jó): bíráimul kérlek föl most titeket. Az ember esendő, más én se voltam, ám mint ti: gyúlékony kissé —s ez kár. Tudásért lángoltam, nőért lobogtam, míg alám fűtött jól —a Vatikán. Koponyám egében napok, planéták megfértek, akár a végtelen térben, de én, parány — ó, emberi nagyság! — a Földön nem, csak lentebb, a földben. Lehetett volna ez persze másként, sunyi mén gyanánt a szamárcsapatban, de igazságom egy jobb harapásért nem adom — ezt jókor s jól megfogadtam. Rómának füstös, szent barmát, sötét nappal és csillaggal szarvain, láttam, öklelvén rút kéjben Európát, s láttam a szajhát is Európában. Mentem hát innen és onnan tovább, mert a Bestia ezer alakban nőtt körém mindenütt, fenve fogát, — ám, amíg lehetett, élni akartam!
