Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 5-6. szám - Balázs József: Szeretők és szerelmesek (Regényrészlet)
oldalról már jól megnézhette, de kíváncsi volt, hogy milyen lehet a szája, a szeme, a homloka. Azt már eddig is láthatta, hogy fekete haját kontybán hordja, az elefántcsontszínű csatok, mint egy csillagszóró, úgy szikráznak a nyaka fölött. Közben egyre többen gyűltek a zenegép köré, sok fiatal fiú, két-három lány, úgy bámulták a gépet, mintha minden percben várnák, megszólítja őket a wurlitzer és aztán eldiskurálhatnak vele. Keveset beszéltek, inkább vihogtak, egymás után szívták a cigarettákat, nem rendeltek semmit, nem vettek tudomást semmiről. Latorcza rövid, gyors pillantásokkal mérte föl a vele egykorú ácsorgókat, de aztán újra csak a fekete hajú nőt bámulta. Amikor észrevette, hogy a nő egyszercsak felé fordul, „talán feltűnt neki, hogy figyelem”, elhatározta, hogy felkéri táncolni. A wurlitzer előtt már lötyögött két pár, nem is volt az igazi tánc, éppen hogy csak mozogtak, a zene kikényszerítette belőlük, hogy ide-oda lépegessenek. Arra gondolt, hogy beáll ő is közéjük, a „nő ugyan idősebb lehet mint én”, ezt megállapíthatta az imént, ahogyan a szemébe nézett, de azért nincs veszíteni valója, „legfeljebb visszautasít”. Már éppen fel akart állni, amikor egy férfi lépett a nő mellé, az is ráhajolt a pultra és szólt valamit. Latorcza szerette volna hallani, hogy mit mond, de a dübörgő gépzene minden hangot elnyomott. A férfi leült a pult melletti asztalhoz, pontosan Latorczával szemben. A fiú azonnal megismerte: a fuvaros ült oda, akivel délután beszélgettek a telepen. A fuvaros kávéspoharat szorongatott a kezében, várta, hogy a nő is üljön le az asztalhoz. Afiú elfordult, az üvegfalon túl az utcán már égtek a lámpák, s ahogy a kinti Világot bámulta, arra gondolt: „ha odaül a nő a fuvaroshoz és beszélgetni kezdenek, kihallgatom őket." így is történt. A nő féloldalt ült csak a széken, úgy beszélt a fuvaroshoz, hogy minden percben várható volt, otthagyja ... A férfi csak azt ismételte, hogy „egy évig jó volt a pénzem, nem értem, hogy mit akar ... mit akarsz Márta”, a fuvaros hangja fojtott volt, kicsit rekedtes és kétségbeesett. A nő pedig hol nevetett, hol mosolygott, gúnyosan, kíméletlenül játszott a férfival. „Ha megint jelenetet akarsz, ha megint azt akarod, hogy mindenki rajtad nevessen, akkor tessék, ott a padló, vesd magad végig rajta, tessék, könyöröghetsz ... de akkor ... úgy, mint a múltkor, öntök a fejedre egy pohár hideg vizet és hazatakarodhatsz ...” A fuvaros megállás nélkül beszélt, könnyen kikövetkeztethette a fiú: mindig ugyanazt hajtogatta a nőnek: „Kurva vagy! Te vagy itt a legnagyobb kurva. De engem nem érdekel, semmi sem érdekel, akkor is... vállallak...” „mit vállalsz”, csattant fel a nő, „mit vállalsz, feleséged van”, „Igen, de beteg, érted, nem hagyhatom ott... beteg” — mondta a férfi és kigombolta az ingét a nyakánál, a nyakkendőjét úgy megrántotta, hogy kibomlott a nyakkendőcsomója, de most nem törődött vele. Közel hajolt a nőhöz — Latorcza Imre egy pillanatra a fuvarosra nézett, de aztán gyorsan elkapta a fejét, s úgy beszélt hozzá, hogy majdnem sírt, a szavak töredezve, darabosan szakadtak ki belőle. „Tudom, az egész város, mindenki ... igenis mindenki kurvája vagy ... de . . .” — Mit de? — válaszolt a nő. Latorcza úgy hallott mindent, mintha hozzá beszélnének. — Nyugodj bele ... sohasem szerettelek ... Csak azért, mert megszorultam. Egyedül voltam, csak azért történt minden ... Összeszedtem magam ... most már vége ... Érted? El fogok innen menni, itthagyom H-t — mondta a nő és már állt is fel az asztaltól. 25
