Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 4. szám - SZEMLE - Bárth János: Kriza János: Vadrózsák

gyűjteménye is Népdalok és mondák címmel. A néprajzi érdeklődés kibontakozása és erősödése a kor követelménye volt, hiszen a hagyományok feltárása és közkinccsé tétele a nemzeti tudat alakulásának fontos hajtóerejét jelentette.

Hosszú kolozsvári paposkodásának elején, 1842-ben Kriza János előfizetési fölhívást adott ki ,,Vadrózsa” című népköltési gyűjteményre, amelyet ekkor még nyolc ívre tervezett. Az úttörő vállalkozásnak kevés támogatója akadt, másrészt a forradalom és szabadságharc közbejötté, majd az önkényuralom közszelleme is gátolta a terv megvalósulását. Talán jobb is, hogy közvetlenül a felhívás után nem jelent meg a könyv. Bár a bizonytalan és néha reménytelen várakozás fájdalmas volt a nagyot akaró Kriza számára, a két évtizednyi érlelés sokat használt a műnek. Enélkül nem lenne olyan a Vadrózsák, mint amilyen végül is lett, és népköltészeti kutatásunk történetében valószínűleg jóval szerényebb helyet töltene be. A kényszerű várakozás következtében az 1850-es évek a Vadrózsák kiteljesedésének időszaka volt. Számszerűleg is sokat szaporodott a gyűjtemény, ugyanakkor a gyűjtés valamint a közreadás elméleti és gyakorlati módszerei is tisztultak, fejlődtek. A Kriza által fokozatosan kidolgozott módszerek úttörő jelentőségűek voltak a magyar néprajzi kutatás, történetében. Később példáivá váltak más gyűjtéseknek és gyűjteményeknek.

Idézzük most Kriza Jánost, miként emlékezett nagyjelentőségűmunkájára:,,Magam is gyűjtögettem mind a Székelyföldön jártamkor, mind pedig Kolozsvárot lakó sok székely férfi és asszony embereknél — majd a forradalom után következett években levelezésbe bocsátkoztam sok papi és világi rendű barátaimmal, s azoknak segédével nagy tárházát gyűjtöttem össze a székelységek- nek." Kriza levelezése csak töredékesen maradt meg, de a maradékból is következtethetünk hatalmas méreteire és intenzitására. Kriza a szorgos levelezéssel tulajdonképpen egy jól működő erdélyi magyar gyűjtőmozgalmat szervezett meg, amely új volt a maga nemében és a Vadrózsák bizonysága szerint jó munkát végzett. Krizát Kolozsvárhoz kötötte a hivatali munka. Betegsége is nehezítette utazgatásait. Életelemévé vált levelezése azonban megsokszorozta erejét. Vidéki barátai és munkatársai segítségével nemcsak számbelileg gyarapította gyűjteményét, hanem műfajilag és földrajzilag is kiterjesztette azt.

Kriza korában még meglehetősen járatlanok voltak a népköltészeti alkotások közlésének útjai. Nem alakult ki egységes módszer. Kriza sok levelet váltott Gyulai Pállal és Arany Jánossal e témáról. Végül is tovább jutott kortársainál. Az úgynevezett irodalmi módszert meghaladva a mai követelményeknek is megfelelő tudományos népköltészeti gyűjtés felé közeledett. Újszerű módszere lassú, fokozatos fejlődéssel alakult ki. Sok fejtörés és kísérletezés után jutott el a szöveghűség és a hangtani hűség igényéig. Amikor Kriza János tudománytörténeti újítását be akarjuk mutatni, legjobb, ha Faragó József kiválóösszefoglalását idézzük: Kriza, elődeivel ellentétben „szigorú szöveghűségre, sőt a szövegek nyelvjárásiig pontos rögzítésére és visszaadására törekedett; anyagát a Székelyföldön belül néprajzi (nyelvjárási) vidékek szerint rendezte és csoportosította; a népköltészeti és műköltői alkotásokat egymástól pontosan különválasztotta; jelezte a folklorizáció folyamatát; néhány kiváló mesemondó nevét közölte, utalt munkásságukra, szerepükre; a népköltészeti gyűjtés akkor még szűk műfaji korlátáit ledöntötte”.

A nagy mű végül is 21 évi vajúdás után 1863- ban jelent meg Mikó Imre anyagi támogatásával. Címlapján viseli az „Első kötet” jelzést. Tervezett második kötete azonban anyagi okok, majd Kriza 1875-ben bekövetkezett halála miatt soha nem valósulhatott meg. A kiegyezés előtti kor politikai követelményeinek megfelelően Krizának a népköltészeti szövegekben néhány helyen pontozást és kihagyást kellett végeznie. Pl. Kossuth neve nem jelenhetett meg.

Faragó József egyébként nagyon alapos tanulmányában nincs szó a nevezetes Vadrózsa-pörről, azért föltétien szólnunk kell róla. Kriza kötetének megjelenése után nagy vihar kerekedett a könyv körül. Julian Grozesku román filológus azt állította, hogy a gyűjteményben szereplő Kűmő- ves Kelemenné és a Molnár Anna magyar balladák románból átvett fordítások vagyis plágiumok. Az évtizedekig tartó és időnként elfogultsággal vívott Vadrózsa-por vitái végül is hasznot hoztak. A bizonyítékok keresése ürügyén mindkét oldalon fellendült a balladagyűjtés és balladakutatás. Nemutolsósorban e szorgos munka eredményeként ma már tudjuk, hogy a két nevezetes ballada kizárólagosan nem köthető egyik néphez sem. Eredetük szálai sokkal messzebbre vezetnek.

Kriza János népballadákat, népdalszövegeket, műköltői eredetű, de a nép között elterjedt dalokat, táncszókat, találós meséket, család-, kereszt-, gúny-, állat-, és földrajzi neveket, valamint meséket egyaránt közölt gyűjteményében. Valamennyit székely tájszólásban. A Vadrózsákban szereplő ballada és mesevariánsok „klasszikusakká” váltak a magyar köztudatban. Ha valaki a mostani kiadást lapozgatva ismerkedik a Vadrózsákkal, meglepetve tapasztalhatja, hogy több ballada, és meseszöveg ismerősen hangzik számára. Ez nem véletlen, hiszen ezeket a szövegeket százszámra vették át újságok, naptárak, alkalmi kiadványok és iskoláskönyvek az elmúlt évszázadban.

A Vadrózsák mostani kiadása teljességre törekvő. A kötet gondozója, Faragó József nyelvileg modernizálta ugyan a szöveget, de ügyelt arra, hogy a székely nyelvjárás hatása megmaradjon. Az egyes szövegek sorszámozása eredeti. Összefüggően kimaradtak a 486—583. közötti szövegek, mivel ezek műköltői eredetűek voltak. Megmaradt és újra közlésre került viszont Kriza előszava, nagyon jelentős tájszótára és eredeti jegyzetanyaga.

86