Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Rinyai László: Emma és a metró

Mint utóbb kiderült, a beakasztókampó kiegyenesedett. Nyilván, már korábban defor­málódott, az embernek jobban meg kellett volna nézni odalent, mielőtt beakasztotta. Aztán H. Marival átkerültünk a 12-es munkahelyre, az Országházhoz. Szeptember elején vagy közepén lehetett, mert estefelé már hú'vösödött. A vállalatnak ez a munka­helye másodikként indult be, a metróépítés első kapavágása 1950 őszén volt, a Bazilika előtti téren. Egy emberre emlékszem vissza igen jóleső érzéssel, a R. bácsira. Védett a huligánok­kal szemben, úgy is hívtam, hogy fater. Először csak ismerkedtünk a gépekkel meg a lakatosműhellyel. Persze, engem is elküldték reszelőzsírért. Kicsit még selypítve beszéltem, egyik raktáros bácsi állan­dóan utánozott, hogy rámpirítson . .. Második nap Február 29-én fél ötkor feleségem megnyomta B.-né kapucsengőjét. A III. emelet 10-ből vissza­jelzés érkezett, s hamarosan ott termett előttünk B.-né, végiggombos kék háziruhában, lábán papucs. Lakása kétszoba összkomfortos, távfűtéses. A konyhában beépített konyhaszekrény, négyrózsás lengyel gáztűzhely, Szaratov hűtőszekrény. A konyhaasztal feletti falon két habánmintás dísztányér, a konyhaszekrény tetején korsókiállítás. Az egyik kicsorbult szélű 150 évnél is idősebb. A fürdőszoba fehér csempéje teleragasztva matricákkal. Mosógépe Hajdú 302—1-es, centrifugája még nincs. Két ajtaja van a fürdőszobának, az egyik az előszobáról, a másik a kisszoba fele nyílik. Tehát amikor a kisszobát kiadja, az IBUSZ vendégek erre közlekedhetnek. 2000 Ft-ot is behoz havonta — nyáron és kora ősszel —, külföldi útjaihoz ebből jön össze a pénz. Tavaly Spanyolországban volt. Előtte Olaszországban, Jugoszláviában, az NDK-ban s kétszer a Szovjet­unióban. Egyébként — mint mondta —, szívesen időzik a kisszobában, itt áll a varrógépe is: Naumann gyárt­mányú, programvezérlésű, hímezni is lehet vele. Itt van az a két régi, kávébarna fotel és a kopott heverő, melyek ideköltözéskor ossz bútorzatát alkották. A szoba dísze az ikonreprodukció. Meg­tetszett neki, kivágta egy albumból és bekereteztette. Kellene még egy szép szekrénysor —sóhajtott fel, amikor beléptünk. Jelenleg az összes ruhája az előszobái gardróbszekrényekben van. A vitrinszekrény tetején üvegek sorakoznak. A többi berendezési tárgy: sárgahuzatú franciaágy, hasonló színű két fotel, dohányzóasztal, puff, a bejárati ajtónál telefonasztal, rajta fehér készülék. Ülő alkalmatosság a telefonasztalhoz egy lakko­zott fejőszék, Spanyolországból. Megmosolyogtak érte, hogy a fél világon átcipeltem — mondta. De igen megtetszett, ott nem hagytam volna! Az ablak felőli egyik sarokban — úgy elhelyezve, hogy a franciaágyból is nézni lehessen — Delta tévé, tetején petróleumlámpa, zöld faggyúgyertya és vázák. A másik sarokban cserepes növények. A futóka még a függönykarnisra is felkúszott. Club 99-cel kínált bennünket, mielőtt az elbeszélést folytatta. ... Csak két hónapig voltam a Kossuth Lajos téren, 1951 őszén átkerültem a Kupo­lákhoz. Emlékeztek, a mai Népstadion állomás helyén sokáig ezeket a félbehagyott kupolás épületeket lehetett látni. Szivattyúhoz kerültem, az aljzatbetonról szívattam le a vizet. Betonkeverőgépet is kezeltem. Akkor még benzinmotoros, szíjáttétellel hajtott keverőgépek voltak. Mivel reggelenként már zimankó volt, gyakran nem indult be a motor, melegíteni és kurblizgatni kellett. A cementet és a sódert berakták az emberek a puttonyba, s én egy kar benyomásával felhúzattam a keverődobhoz. Miután a puttony tartalma belezúdult a dobba, vizet engedtem hozzá, a megkeverés után pedig a masszát egy kormánykerékszerű alkalmatosság elforgatásával a mellette levő csúszdára ürítet­tem, erről aztán kordákba jutott. Késő őszig betonoztunk, télen pedig állandóan szívattuk le a vizet, hogy rá ne fagy­jon. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom