Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása
orhon-jenyiszeji feliratok szövegéből az első szót: tengri. Ez a szó az ázsiai szkíták történetében új fejezetet nyitott. Ezzel a bűvös szóval számomra még egy fejezet nyílott: amely a sumér-türk kapcsolatokról beszél. ... A legújabb vallásokról könyvtárakat írtak. A zsidó vallás, a kereszténység, a buddhizmus, az iszlám tudatos fogalmakká váltak még azok számára is, akik ajkukat mozgatva sillabizálják az újságból hajtogatott papírcsákókat Két évezred meggyőzött bennünket arról, hogy minden hit, amely ez utóbbiakat megelőzte, lényegében babona és pogányság, távoli őseink szellemi eltévelyedése. A „tengriánizmus” kifejezése mindeddig nem jelentkezett a tudományos irodalomban. Bolygónk legősibb vallása — amely a keresztény isten megszületése előtt 4 ezer évvel, mint filozófiai tanítás kialakult, szülőanyja lett a sémi és indoiráni vallásoknak, észrevehető hatást fejtve ki az óegyiptomi kultuszra — a tengriánizmus már régóta várja kutatóit. Fölkészült rá, hogy megválaszoljon a teológusoknak és a ,.Tudomány” társadalmából érkezett ateistáknak is. Mennyivel könnyebben eligazodhatnának a régészek a cserépdarabok között, ha a könyvtárakból kivehetnék a „Tengriánizmus” terjedelmes anyagban és gondolatokban bővelkedő kézikönyvét. ... Pár nappal Vszevolod Ivanov író halála után egy levelezőlapot kaptam a fiától. Ilyen szavak voltak benne: ,,Az utolsó könyv, amit apám olvasott, az Öné volt — a „Napos éjszakák”. E tény jelképessége egy kevésbé fogékony embert is megrázott volna. A kazah nő unokája, aki gyermekségétől fogva szavaiba szívta a puszták hangjait, és színeit, nagy kővárosokba távozván, utolsó óráiban egy fiatal költő suta versein keresztül visszatért a pusztára. Pompás könyvtára sokezer kötete közül ezt a vékonyka, tűzpiros-sárga könyvecskét választja ki. S az öröklétbe hanyatló gyermekkor napfény- ragyogása összekapcsolódik a közelgő örök éjszakával. A kör bezárult. Visszatér, minden visszatér a kezdettől fogva létezőhöz. Körbejárva az óceánon visszatér a hal, hogy a keskeny patakok kövein pusztuljon el. Fölpárállik a folyók vize, s körbejárva a föld felett visszatér mint nesztelen harmat s mint zuhogó zápor. Kisüt a nap, s a fekete föld zöld színnel ékesül. Fölfénylik nyáron, sárgállik tüzesen ősszel, hó alatt elalszik. Kisüt a nap, s a fekete föld zöld színnel ékesül. Fölfénylik, öregszik, elalszik. Kisüt a nap ... 1. Vajon te vetted egyedül észre a természetben való körforgást? Ősapád figyelmesebb volt, a természetben élt, függött tőle, s arra törekedett, hogy jelképeinek megértésével kedvében járjon. Beiktatta magátte körforgásba .Életében zölddel fedte be magát s tüzes sárgában távozott. 2. „A halál — álom, megmondatott, de nem általunk” . .. Fianem az első materialisták által, akik a természet halálának megfigyeléséből alkották meg temetkezési szertartásukat. Az ember — a természet gyermeke — hasonult annak többi fiához. A halhatatlanság keresése a megváltó gondolatra vezette őt: a halál — álom. Az öregség — ősz. Elalszik a mormota az üregben, megtöltve azt tartalékkal. Kiásva a téli üreget, ősi testvérem meglátta a mormotát gombolyaggá összegömbölyödve a földalatti tanyán, magvakkal telehintve. Kisüt a nap, s a mormota lesoványodva, álmosan, de élve előbújik. A növények és állatok (kiváltképp a földlakók) életének és halálának e megfigyelései alkotják e fontos szertartás alapját: az „elalvó” embert ettől fogva „üregbe” helyezték, az alvó mormota testhelyzetében, s meghintették magvakkal vagy tüzes-sárga okkerrel, az ősz színével. Abban a reményben, hogy valamikor majd eljön az ő Tavasza, kisüt a Napja, s ő álmosan, de élve előjön. 35
