Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása
Az aláhúzott szavakat én toldottam be. A sumér és türk szóanyag közelisége azonban e lexikailag közelálló két nyelvnek nem a genetikai rokonságáról tanúskodik, hanem — ismételjük — csupán kulturális rokonságukat bizonyíthatja. Ugyanez a táblázat azt is tanúsítja, hogy az itt fölsorolt nyelvek mind a heten kulturális rokonságban voltak egymással. A jir (jer) — „föld” szótő mind a hét nyelvben ismerős. Az urartuban a „gevra” szón] kívül hiteles a „gir” szinonima is; ez a sumér alakhoz vezet vissza. Az isten hurrit elnevezését — „eni” — valószínűleg nem a ,,dingir”-rel kell egybevetni, hanem a sumér ,,en” — felső szóval, amely gyakorta szerepel ilyen jelentéssel: „uralkodó”, „úr”. így pl. Enkir („a föld uralkodója”) és Enlil („a levegő uralkodója”) istenek nevében. Ha pedig figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy az újsumér nyelvben az „n” az „u” hatására nemritkán ,,l”-lé változik, az akkád „ilu” terminust is a sumér „en”-nel kapcsolatban vizsgálhatjuk s visszavezethetjük az „enu” ősformáig. A táblázat még egy fontos dologra enged következtetni: a sumérok és a türkök sokkal közelebbi és tartósabb kulturális viszonyban voltak, mint a sumérok, sémik, hurritok és urartuk. A fonetikai-szemantikai táblázat az analízis egyedülálló eszköze, amelynél különb fegyvert aligha találna az összehasonlító nyelvészet. Segítségével persze a véletlen megegyezések nem mindenkor vehetők észre, s ugyanúgy azok a szavak sem, amelyeket egyik nyelv a másikból, ill. mindkettő egy harmadikból vett át. Az ókori írásos nyelvek szóanyagának egybevetésekor annak kiegészítő bizonyítása végett, hogy az alakok és jelentések megegyezései nem véletlenszerűek, némely esetben az adott írások is idézhetők. Gyanakodva állítottam egymás mellé a sumér „u” —10 és a köztörök „un” —10 számneveket. Amint kiderült, számos türk egyszótagos lexémát a nazális végződés különböztette meg a sumértól. Ebben — szerintem — a szótag lezárásának kísérlete nyilvánult meg a kölcsönzött nyíltszótagú szóban. Például a sumér „me” — én, „ze” — te névmásoknak a türkben ezek felelnek meg: „mén” — én, „szén” — te. Óvatosan ugyanide soroltam az „u” = „un” egyenletet. Tehát az összehasonlított szavak alakja és jelentése megegyezett. A korszerű összehasonlító nyelvészet módszereivel egybehangzóan ezt az egybevetést teljesnek lehet tekinteni, annál is inkább, mivel néhány más számnevet is alávetettünk a türk megfelelőkkel való összehasonlításnak. Egyszerűek: us = us (3); összetettek: us-u = us-un (30). Ezek a tények — a tömeges közelítések alapján — már lehetővé teszik számunkra, hogy elegendő bizonysággal vezessük vissza a türk ,,un”-t az „u” ősalakhoz s azt a sumér számnév átvételének tekintsük. De még e példában is lehet pontatlansági elem. Hiányzik ugyanis a fő bizonyíték: a történelmileg alátámasztott meggyőződés a sumérok és a türkök kulturális kapcsolatainak lehetőségéről. Ilyen helyzetben viszont a sumérok és türkök rokonságának bármily többletbizonyítéka egyáltalán nem tűnik fölöslegesnek. Ha a herodotoszok ránkhagyományozták voln? annak világos, írásbeli tanúságát, hogy a sumérok és a türkök ettől-eddig, itt és itt együtt éltek s egymástól szavakat kölcsönöztek, úgy a nyelvészeknek tökéletesen elegendő volna az u = un külsődleges hasonlósága — amelyet azonos jelentésük is megerősít — ahhoz, hogy ezeket a szavakat rokonnak nyílvánítsák. Az adott szituációban azonban épp az ilyen lexikai egyenletekre hárul a történelmi tény súlyos felelőssége: ezek hivatottak rá, hogy a herodotoszok szerepét betöltsék. Evégett én — új érveket kutatván arra, hogy az u = un megegyezése nem véletlen — az írásrendszerekhez folyamodtam. Az ósumér írásban két számjegy volt: egyes és tízes. Megkíséreltem, hogy az ótörök rúnaírásban megfeleléseket találjak. Sumér írás Ótörök írás jel elnevezés a számjegy jelentése lexikai jelentés jel elnevezés 1 ,,as” egyes egy 1 „asz” egy > „u” tízes tíz > „u” tíz A sumérban a számjegyek elnevezései egyidejűleg a számnevekéi is voltak. Ha figyelembe vesszük, hogy csaknem valamennyi türk számnév (az un, us kivételével) indoeurópai kölcsönzés, feltételezhető, hogy az őstörök számnevek a számjegyek elnevezéseiben maradtak fönn. Meg kellett azonban bizonyo26
