Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Páskándi Géza: Huszárvágás (Vers)
Mert rémítőbb az untig-ismertben az ismeretlen mint a kevéssé ismertben Vagy éppen ismeretlenben a még-ismeretlenebb Ó nem az újat keresem én sohasem hanem azt ami dúsabb Bujább ahol tenyészik minden lehetőség hol nem szikkad a föld Csont sem csikorog hol nedű és hő elosztása arányos A LEGBORZASZTÓBB IDEGEN A NAGYON ISMERT MERT EBBEN NEM A VALÓSÁG HANEM A LEHETŐSÉG KÚTJA APADT KI És szabad vagyok ha lehetőségem gazdag s e gazdagságra Fölkészült vagyok jogomban eszközeimben Ó rögtönzés néha szabadságom egyetlen megvalósulása Rögtönzés (látszólag vagy félig-meddig valóban is) előzménytelen start-vonal Rögtönzés távoli reflex-partok közöttük szabad asszociációk Szeszélye fodrozik Rögtönzésed az ami nem emlékszik a szabályra (mit rég tudtál vagy sejtettél) Szabálytalan szabályos Nem nem vagyok „parttalan" csak néha nem látom partjaim És olykor AKAROM NEM-LÁTNI PARTJAIM Kiszámíthatatlan reflexeim is én vagyok Előre nem tudott (s nem köztudott) válaszaim is én vagyok Hatalmas hinterlandom kiszámíthatatlanságom birodalma A Meghitt Ismeretlen (Lásd egy kavicsot porrá törhetsz minden ízét megismerheted S közben újra rádöbbensz annál idegenebb minél jobban Hatolsz beléje míg amúgy kívülről alakja meghitt formákat idézett Kissé zöldes színe füvek rokoni zöldjét hozta feléd S parányaiban egyre idegenebb a Nem-Meghitt Ismeretlen Ott kezdődik ahol semmi semmi emlékedet már meg nem idézi Hol emberi körödbőLki kell lépned a Társíthatatlan Pokol tornácára Oda ahol semmi semmihez nem hasonló mert minden Egy A hasonló nem lehet oly idegen mint az mi azonos mert a hasonló változatos) S mikor a Kiszámíthatatlant ismételni kezdem A Kivételes előlép Szabállyá Nos ismétlésem a ritmusban azt a látszatot tudja kelteni Hogy ennek mélyén valami törvényszerű zajlik ( e látszat igaz lehet Úgy is mint tőlem-nem-függő valóság) A ritmus a törvény fedőneve lesz itt A ritmus azt sugallja hol ilyen rend van ott törvény lappang Az ismétlés ha szabályos rangrejtett törvény És ha egyszerimet esetlegesemet szabályos közökben Az idő anyagában megismétlem Volt-esetlegesem már mint valami nagyobb törvény Szinekdokhéja Képviselője lép elém olyan Részként mutatkozik be Amely az Egész nevében képes (hajlamos) szólni Tudjuk nem minden szó jambikus emelkedésű Ám ha írok egy verset csupa jambikus szavakból Bebizonyítottam VAN ILYEN LEHETSÉGES ILYEN Minden lehetőségre csak egy megvalósítással mutathatok rá Kétséget kizáróan A „lehetséges ilyen”-t tagadhatod ám a „van ilyent” soha A költészet a legtávolabbi „lehetséges ilyen”-ek „van i!yen”-ekké tétele
