Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Őrszigethy Erzsébet: Asszonyok férfisorban
VALÓ VILÁG ŐRSZIGETHY ERZSÉBET ASSZONYOK FÉRFISORBAN Bencze Panna: .......Olyan ember volt a nagyapám, hogy minden földjét elkártyázta. Édesapám úgy mentette a földjeit, hogy megvette. Vetőgépeket, arató- meg cséplőgépeket is elkártyáztak akkoriban.” Hajdú Mariska: ,,... Nagyapámat a HÉV ütötte el 16-ban, amikor szénát vitt kocsival a pesti piacra. Attól fogva nagyanyám maga nevelte a négy gyereket, meg az ötödiket, amelyik 18-ban született .. . Édesapámat még az állatok se ismerték. Egyszer otthon volt, és emlékszem, édesanyám mondta neki, hogy itasson meg. Jött be, tudom, úgy káromkodott, mert a bikaborjú valósággal nekiment.” Benkó Erzsébet: .......Megszoktuk beszélni, mikor melyik földbe megyünk dolgozni, de jobban én tudom, hol a sürgősebb, és úgy osztom be, hogy arra maradjon a nehezebbje mikor a férjem itthon van.” ’ A férfi családfenntartó szerepe ma már korántsem olyan rendíthetetlen, mint akár két, három évtizeddel ezelőtt volt. A nők is rendszeres munkavállalók, s egy család jövedelmét a házaspár közös keresete teszi. A férfiak jobban keresnek, mint a nők, s ennek oka nem a munkatörvény kijátszása (a munkaadó részéről), hanem az asszonyok viszonya a munkához, munkahelyhez: a nők többsége minél kevesebb elfoglaltsággal és fáradsággal járó munkát választ, a fizetést tartja fontosnak nem azt, amit csinál. A bérért letöltendő időn kívül nem szívesen vállal feladatot. A bevezetőben idézett nők viszont főszereplők a mai családban: falusi asszonyok, egy háromezer lelkes Pest megyei település lakói. Itt a családfői szerepváltás a század első felében kezdődött, a 19. század utolsó éveiben megindult vasút és a birtokok osztódásának hatására. A rákövetkező négy évtized során megháromszorozódott a gazdaságok száma: a negyvenes években 3000 holdon 1200 család gazdálkodott, ezer birtok öt hold vagy annál kisebb volt. A párholdas gazdaságok férfitagjai közül egyre többen hagytak fel a földműveléssel. A vonat és a főváros közelsége munkavállalási és gazdálkodási tekintetben is meghatározó volt. A férfiak leginkább a vasútnál helyezkedtek el, ami az egész család számára szabadjegyet biztosított; olcsóbban juthattak el a fővárosba. A vasút hatására módosult a gazdálkodás szerkezete: piacon értékesíthetőt termesztettek, nemcsak a vasutasok hanem a nagyobb földdel bíró gazdák családjai is. Bence Panna jómódú 20 holdas gazda lánya, 1942-ben született. A gazdaságot szülei nem „jussolták”, hanem piacozással vasutaskodással szerezték. Panna apai nagyapja a felesége halála után ,,elrosszult”, elkártyázta vagyonát. Fia, Panna apja a nyertestől olcsón vette vissza az egyébként rá kinéző földeket. Ezt vitte házasságába, felesége szüleihez. Az anyai nagyszülőknek szintén csak néhány holdjuk volt. „Anyám apja nagyon jól keresett, a beszkárdistáknál volt előmunkás. Tehenekkel mindig foglalkoztak, míg édesanyám lány volt, akkor is. A nagyapa vonaton hurcolta Pestre a tejet, az jó pénzt hozott. Akkoriba sokan eladósodtak, sokat ittak, vagy pö- rösködtek a testvérek a földeken, így voltak olyan darabok amiért az összes pénzt a banknak kellett kifizetni. Aki eladta, nem is látta az árát.” A 15—20 holdas gazdák a századforduló óta gabona helyett egyre inkább a piacon keresett borsót, paradicsomot, babot, dinnyét termesztettek. Az 50 kilométerre 70
