Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 3. szám - Simonyi Imre: Forgácsok egy fakeresztről (Versciklus-részletek)
SIMONYI IMRE FORGÁCSOK EGY FAKERESZTRŐL Ússz át ússz át a túlsó partra és ott fújd ki magadat és örülj hogy ím ez itten már a túlsó part és aztán ottan tekints talpad alá s értsd meg végre s törődj bele s vonj vállat hogy mindig mindenütt az innenső van Mint az esővizet mint bundájáról az esővizet kutyád — no rázd le csak rázd le mindazt amivel eláztattak s heverj vackodra s hunyorogj és ásíts s elalvás előtt gondoljad csak végig bizony kutya-idő járt: — a nagykutyák ideje a kiskutyákra Disputa már régesrég csak úriemberekkel vagyok hajlandó arról disputálni hogy mi gondja a bognárnak kovácsnak s hogy mitől dobban a paraszt szíve Veszedelem a közvetlen veszedelem olykor valahogy elmúlik ám a közvetett megmarad — s mindig közvetlen közeledben Párbeszéd És bőröd akárhányszor a vásárra vitted. S valahányszor tehetted: mentetted az irhád. Hát mondd csak szépen nem feloldhatatlan ellentmondás-e ez? No mondd csak szépen!-— De az! No és mostan okosabb lettél? 65
