Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Márkus Béla: Sarkadi, a szociográfiai riportok írója
De mert Tépe átlagos magyar kisközség, a földreform hozta változások nemcsak ezt a falut jellemzik, hanem a többi helységet is. Mindenekelőtt a földreformnak a tulajdonjogi elv érvényesítésén túlmutató szerepét hangsúlyozza az író. Fontosnak tartja, hogy figyelmeztessen: a „földreform együtt érkezett a társadalmi átalakulással, helyet, jövőt adott a parasztságnak a demokratikus társadalomban”. Mindjárt ezután kérdések következnek: a demokratikus társadalomban a helyek közül „mennyitfoglaltel ... a parasztság, milyen foglalásra készülődik, mivé kezd nőni a felszabadult nép, mi történt a parasztsággal az elmúlt egy, vagy másfél év alatt. . .?” Továbbá: a földreform milyen mértékű volt, mennyi földet osztottak föl, hány család között s jutott-e mindegyiknek? A feleletek közben azt is elárulja Sarkadi, hogy miért hangsúlyozta a cikke elején: a földreform több a tulajdonjogi elvek érvényesítésénél, része a társadalmi átalakulásnak, a politikának. És ha a földosztás gazdaságilag nem is jelentett forradalmi változást, politikailag kell, hogy azt jelentsen. És Sarkadi ennek a változásnak föltétlenül a nyomába ered; értékeli, elemzi. Sok helyütt továbbra is a paraszti szú'klátókörűséget tapasztalja. Le is vonja a tanulságot: kevés jele van az öntudatosodásnak. Mint ahogy annak is, hogy a parasztok régi államigazgatási formákat meg tudnák különböztetni az újaktól. (A különbségeket őmaga az Úri vármegye — „demokratikus vármegye” című tanulmányában összegezte, 1946 közepén). Hiába alakultak nemzeti bizottságok, igazoló és termelési bizottságok, ha egyik sem tudta biztosítani a parasztság részvételét a politikai és gazdasági élet szervezésében, vezetésében. Ám nem mindenütt van így. A „paraszti radikalizmus azokon a vidékeken fejlődött ki legjobban, ahol a földesurak ellen harcolni kellett a földért.” Az ilyen helyeken nagy szerepük volt a különböző bizottságoknak. Ezzel szemben Tépén a földigénylő bizottság egyenesen a „másik irányban, a parasztság felé érvényesítette hatalmát”. Éppen ezért megvan a veszélye annak, fogalmazódik meg az Elbürokratizált forradalom alapgondolata már most, az esszé előtt egy évvel —, hogy „a paraszti önkormányzati szervek a parasztságtól izolálódnak, s tőle függetlenedve mintegy új bürokratikus szervként fölé nőnek.” Most, 1946 áprilisában Sarkadi még nem mondja igazán fenyegetőnek a veszélyt. Az elbürokratizálódást — írja — valószínűleg az akadályozza majd meg, hogy a régi közigazgatási rendszer ellen csak a paraszti önkormányzati szervek jelenthetnek védekezést. Sajnos, nem ez a jóslata vált be, hanem az előbbi. Konzervativizmus, a forradalmiság hiánya, a bürokrácia állandó veszélye — a földreform mindezek miatt sem jelentett igazi élményt Tépén; ugyanakkor, hogy a falu új tagozódásához vezetett. E tagozódás bemutatása Sarkadi számára szinte csak ürügy hogy az eltékozolt lehetőségekről szóljon. És ürügy, hogy a forradalmiatlan magatartást összevesse a falusi intelligencia és falusi polgárság magatartásával. Megváltoztak ez utóbbiak — mondja —, a falusi jegyző vagy a tanító igyekszik tőkét kovácsolni abból, hogy a parasztság barátja. Nyilvánvaló, mindez már nemcsak Tépére jellemző, nemcsak ott volt meghatározó tényező a függőségi érzet és a bizalmatlanság, s nemcsak ott igyekszik a parasztság barátjának mutatni magát a jegyző vagy a tanító. Erre az általánosító tendenciára utal az is, hogy nem a „tépei” jelzővel illeti az értelmiségiket. Azzal, hogy „falusi”. Nevüket sem szerepelteti, s egyenlőségjelet tesz kettejük közé, mintha egyformán viselkedtek volna régebben és viselkednének ma is. Sarkadi nem egyéníteni akarja őket ahogy az a riport törvényszerűségeiből következnék. Miként a lakosság tagozódásában is az általánost, a más falura is jellemzőt tartotta szem előtt. Hogy a tanulság se csak egy községre vonatkozzék, hogy abból más falu parasztsága is okulhasson. És ahogy a falu tagozódása, rétegződése ürügy volt az újságíró számára, úgy lesz 15
