Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 2. szám - „FUTÓHOMOK” SZOCIOGRÁFIAI TANÁCSKOZÁS ERDEI FERENCRŐL - Gajdócsi István: Szembesíteni az eszmét és a gyakorlatot (Megnyitó beszéd)
1 Ezen az úton a legjelentősebb lépés a szövetkezés, a közösbe tömörítés. Tanulmányok, cikkek sorát írta ennek érdekében. Helyszíni kutatásokat végzett. Állíthatjuk, hogy a Mezőgazdaság és szövetkezet című könyve a szövetkezeti fejlődés módszeres vizsgálata. Nem felejti el azonban, hogy azt is kutassa, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének milyen kihatása van az iparra, a lakosságra, a településekre. Mindezekből kiderül az is, hogy nem elszigetelt egységként kezeli az egyes település- típusok sajátos problémáit. A falut a város és a falu között kialakult munkamegosztásból vezeti le; a várost viszont vonzási körzetével együtt igyekszik megérteni. Fontosnak tartotta a „vidéki helyzetből való kitörést”, a kulturális elmaradottság felszámolását. így ebben az összefüggésben vizsgálta a tanyák helyzetét is. „A tanyák megszűntetése, a tanyai emberek városba költöztetése, a tanyarendszer felszámolásának szándéka óriási hibás illúzió és történelmi tévedés volt. Legalábbis, ami az erre fordítandó időt illeti”. Erre az idézetre még visszatérek, itt az önmagát könyörtelenül számon- kérő Erdeit emelném ki belőle. A hibás illúzió kifejezés minduntalan felbukkan nála. Mégpedig azért, mert úgy törekedett a tények feltárására, hogy a valóságot nem az elmélet illusztrációjának tekintette, hanem forrásnak, amelyhez újra és újra vissza kell térni, s amellyel az elméletet mindig szembesíteni kell. Nos, ha valamit különösen megtanultunk tőle, akkor az az eszmék-elméletek szembesítése a gyakorlattal. Másképp hogyan is tudnánk politikánkat, a napi politikát is a realitások ösvényein vezetni? Amikor Erdei Ferenc búcsúztatott a tsz-től, nem sejtettem, hogy egyszer majd megyei „szinten” minduntalan erre a szembesítésre kényszerülök. Mert amikor összeállítjuk hosszú- és középtávú terveinket, meghatározott koncepciót követünk. így többek között biztosítanunk kell azokat a feltételeket, amelyek az V. ötéves tervben a IV.-hez képest jó egyharmaddal több termelő, gazdaságosan megtérülő beruházást eredményeznek. Ezekhez milliárdok szükségesek. Hogy jól tervezünk-e, előzetes felméréseink pontosak voltak-e, valójában a gyakorlatban mérődnek meg: a piaci keresettségben itthon és külföldön, a fogyasztási javak növekedésében és választékában, adott életszínvonalunkban. Ekkor dől el, hogy az előírt életszínvonal-emelkedés felületes számításokra és ebből eredően légvárakra épült-e, vagy azt felelősséggel, a realitásokkal számolva határoztuk meg. Erdei Ferenc országépítő gondolatainak hitelét megyénkre szűkítve, a kertészeti termelés, a tanya, az urbanizáció eredményeinek, gondjainak vázlatos feltárásával szeretném igazolni. Bács-Kiskun az ország legnagyobb területű megyéje, hazánk mezőgazdasági termeléséből 12%-kal részesedik és bizonyos ágazatokban meghatározó. Sokatmondó tény ez különösen azért, mert a mezőgazdaság által hasznosított terület 52%-a homok. Kitartó munka, rangos fejlődés következménye az előbb említett eredmény. Ezt a szívós harcot a megélhetésért sokan szemlélték döbbent csodálkozással, hogy csak Móricz Zsigmondot, Németh Lászlót, Erdei Ferencet említsem. Éppen Erdei Ferenc írja — még a 30-as években — hogy „csoda, hogy a kiskunsági ember elővarázsolja, kisajtolja a száraz homokból az üde zöldséget, a jóízű szőlőt, az aranyló barackot”. Igen, a mindennapi kemény küzdelem, a szívós élni akarás felismertette elődeinkkel meg napjaink korszerű földművelőivel, hogyan kell a homokot hasznosítani. Ezért vagyunk képesek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás keretei között 60—80, a korszerűen kialakított termőfelületeken meg már 160—180 mázsa szőlőt szüretelni, az országban megtermelt gyümölcs közel egyötödét az asztalra tenni, meg kivinni exportra. Igaz, ehhez, illetve ennek érdekében az adottságoknak megfelelő termelés38
