Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - Simonyi Imre: Gyulai szonettek (Égtünk lobogtunk; így mondják; Szombat: vasárnap)
SIMONYI IMRE GYULAI SZONETTEK ÉGTÜNK LOBOGTUNK És akkoriban mind valami lázban égtünk lobogtunk elégtünk. — S megint máskor meg dideregtünk: ahogyan a lázban már szokás a láz törvénye szerint. Micsoda lázak! S micsoda didergés! A viharzó ifjúkor: viharkabátlan! Viharvert korban: csupa viharvert! — És meg-meg újulás a viharkavarásban. És mégis! S újra! — S bár aligha hősök: fogvacogó azértis-eszelősök voltunk csupán: csak megannyi vagány itt. .. És volt köztünk egy édes kicsi ringyó: hamvasan-romlott édességes ringló . . . Belőletek — nők! — e zamat hiányzik! ÍGY MONDJÁK így mondják: ,,Nem e-világból való volt. Valahogy korszerűtlenül regényes s kihívóan — mert előkelőn — szegényes.” Igen. Ám hogy hány prolit-játszó csaló volt körülötte (erről csend!) hogy hány svindler! s hány újtenyésztésű úr-imitátor! Ő megállt közbül (sem nem úgy ki bátor — ám beijedt se! —) csak mint aki színt mer vállalni (a sajátját!) mivel mindig — télen-nyáron — ugyanazt az egy ingit viselte bizony. (Foltnélküli vászont!) S nemhogy fejbólintásra érdemest: mégcsak fejcsóválásra se érdemest sem talált... — Nem volt való e-világból.
