Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Szakolczay Lajos: Érték és folytonosság a jugoszláviai magyar irodalomban (Könyvek, irányok, alkotók)
ség ütközőpontján ragadta meg. Amikor végkövetkeztetésként kimondja, hogy a jugoszláviai magyar költők közül Gálnál még senki sem ereszkedett mélyebbre az emberi lét sötét kútjába, Bori Imre kötetzáró tanulmányának kicsengését erősíti. Mester és tanítvány egymást kiegészítő és ösztönző munkálkodása csak akkor lehet gyümölcsöző, ha különbözőségükben, másfajta értékközelítésükben is — a jugoszláviai magyar írás megbecsülésének okán — egységesek. Bori az irodalomtörténész higgadtságával, Herceg János életművét értékének megfelelő módon kezeli akkor, amikor Utasi nemzedéki elfogultságból (?) a Két világ című önéletrajzi regényt a „legszomorúbb vajdasági könyvek egyikének” mondja, s meglepő módon a Szenteleky-örökséget így vagy úgy folytató írót szinte a dilettánsok, a Galamb Jánoshoz hasonló írogatok közé sorolja. S amikor Bori egy alkotóra kevesebb szót szentel (Gulyás József), Utasi hosszabb tanulmányban elemzi e sajátságos, önmagával is vívódó lírát. A közel egyidőben olvasott irodalomtörténet és tanulmánykötet kiegészíti egymást, információ- anyaguk, a kortárs irodalomra való utalásuk valahol a személyes felelősséget messze felülmúló síkon: a a közösség vállalásának etikai s íkján találkozik. A megközelítés módja, az elemző hang és stílus természetesen mindkét alkotónál más és más. Bori Imre hagyománytudata az Irodalmunk évszázadaiban az irodalomtörténész higgadt mű értelmező hangjával párosul. Utasi Csaba kritikagyűjteménye legtöbb esetben a gyors vélemények, a mozgó-esztétika szerepét betöltő azonnali reagálások tárháza. Kivételként talán csak a Tömörkény és a parasztnovella című korai tanulmány, a Gál László-esszé, a Kalangya irodalompolitikáját vizsgáló Lélekvesztő a „vajdasági nembánomság nagy óceánján” valamint a Szociográfiai kutatás a Kalangyában című dolgozat említhető. Mind a négy írás jelentősebb irodalomtörténeti kutatások rögzítője. Vitapontok e körben is akadhatnak. Elsősorban Ladik Katalin népköltészeti ihletettségű verseinek félreolvasására, Koncz István költészetének a többiekkel való ily mérvű szembeállítására, Ács Károly szonettkoszorújának sommás megmérésére gondolok. A Tíz év után írásai, mert nyílt véleménymondást tükröznek és nem félnek a polémiától, más művek új ráolvasására, a kötetben megjelent kritikával való szembesítésre is ösztönöznek. Utasi figyelemfelkeltő megnyilatkozásainak eredményeként, a tanulmánykötettel egyidőben forgathattam például Gál László, Ács Károly, Domonkos István, Ladik Katalin, Tolnai Ottó, Fehér Kálmán, Gulyás József könyveit, Szenteleky Kornél és B. Szabó György esszéit-tanulmányait. Utasi Csaba kritikagyűjteménye, s a művekhez — kis kivételtől eltekintve — az érték rangján közeledő elemzés-sora B. Szabó György „legteljesebb töredékét”, a Rapszódia négy szólamra az emberről, a tárgyakról, a művészetről és önmagunkról gondolatait próbálja kiteljesíteni. Értékteremtő harca maga a folyamatosság igénylése: egy nemzedék művekkel való jelentkezésének igazolása. Végei László esszékötete, A vers kihívása az elemzésre kiválasztott költők, Gál László, Pap József, Koncz István, Tolnai Ottó, Fehér Kálmán és Domonkos István felvonultatásával egyfajta hagyományra való épülést tudatosít. A prózában is kiválót alkotó író-kritikus néz vissza itt az előtte járókra s idézi meg nemzedéktársait. A hat portré-tanulmányt a megközelítés módja, a minden írásban más-más szellemi kalandra induló esszéista filozofikus „tájképe” s a benne megvalósuló líra-eszmény teszi izgalmassá. Bori Imre irodalomtörténetének és különösen Utasi Csaba kritikáinak emelkedettebb-oldottabb hangja nagy mértékben elősegíti a szöveg befogadását. Végei nem pályázik ilyen babérokra: az önmaga választotta tárgy (lírai életmű) körül bolyongva arra inspirál, hogy csúcsot és lankát egyaránt megmérő, a líra-intenzitást egy különös feszültség: a csigavonal-szerű fejlődés föltoronylásában megragadó, kompozíciós rendet vizsgáló módszerét az olvasó is átvegye. Aki jelrendszerét és szóhasználatát érti, és nem sajnálja a fáradtságot, különleges „műélményben” lesz része. A kritika és irodalomtörténet másodlagossága, alkotást kiszolgáló-magyarázó értéktudatosítása a Végel-esszében önállóságra tör. Az elemzésre kiválasztott lírai életmű minél összetettebb, az esszéista annál nagyobb örömmel és felkészültséggel lát hozzá a felderítéshez. Ahogyan hozzákészül, ahogyan elemzésének főbb pontjait,s a vizsgálat koordinátáit kiválasztja — tanulmányainak alcímeivel a boncolásra váró életművet föltördeli s e megközelítéssel is egységben maradót kimerevíti—.akárhaegyspiri- tiszta összejövetel vezéregyéniségének szerepét játszaná. A kötet tanulmányaiban-esszéiben van is valami ehhez hasonló szellemi emelkedettség: a szigorúan egymás alá rótt, csak ritkán felhevülő, inkább tudományos szikárságú mondatok, a szellemi tájékozódást,viszonylatrendszereket és tájékozódási pontokat jelölő nevek — Lukács Györgytől Szent Ágostonig, Branko Miijkovictól Albert Camus-ig és a mai amerikai költészet elemzőjéig, Leslie A. Fiedlerig — a strukturális műelemzést, az antológiái és egyéb színezetű vizsgálódást nyomatékosító szakkifejezések (identitás, projektum, modifikáció, faktográfia, entitás, stb; csak érdekességként: a Gál-esszében majd két tucatnyi szakkifejezés található), a csöppet sem egyszerű, de mindenütt világos vonalvezetés, a műalkotás rangjára emelik az esszét. Megtisztelik azzal, hogy visszaadják neki eredeti jelentését: kísérlet. A vers kihívása az örökös kísérletező állapotából fogant. A lezárt életmű és a világ közötti feszültség (Gál László) másmilyen módon jelenik meg a tudat síkján, mint mondjuk a kortársak folyton alakulóváltozó, hullámhegyből-hullámvölgybe zuhanó, szerencsésebb esetben: magaslatról még nagyobb csúcsra kapaszkodó költészete. A jugoszláviai magyar irodalom érték-forrongását, újjáteremtő képességét, s nem kevésbé ezt a folyamatot híven követő esztéta pontosságra való törekvését, korábbi kinyilatkoztatásainak korrekcióját a Tolnai Ottóról (Korszerűség, paradoxon, játék) és a Koncz 69
