Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - MŰHELY - Közelkép a szociográfusról (Beszélgetés Féja Gézával - Az interjút készítette Hatvani Dániel)

mot csinálnak. Az udvarok olyan tiszták, mint a gyúródeszka. És találtam itt egy családot a régi grófi telepesekből. Tiszta a lakásuk. Van három kecskéjük, azok táplálják őket. A ház a régi, de rendbehozva. Tisztességes életszínvonalról beszél minden. Ez nagyon nagy dolog. És mégis néhol 200 négyszögöles telkekre akarják beszorítani az embereket.

FORRÁS: Mondottad, hogy a magyar vidéknek van még számtalan megoldatlan problémája, kérdése. Ez mind igaz, amit felsoroltál, de ezen kívül még ezret elő lehetne számlálni. Ám nemcsak vidékből áll ez az ország, és egyre kevésbé csak abból. Óriási lakótelepek nőnekfel nemcsak a fővárosban, de a nagyobb vidéki városokban is, amelyek — gondolom — megint csak a magyar életnek eddig soha nem volt kérdéseit kell hogy megfogalmazzák. Bizonyos, hogy ezzel kapcsolatban is lenne mondanivalód.

FÉJA: Helyeslem, amit Erdei Ferenc A város és vidéké-ben írt, a szociográfiának sokkal többet kellene foglalkoznia a várossal, mint amennyit foglalkozik. Annál is inkább, mert valaha Magyarországon csak Budapest létezett európai nívón is elfogadható városként. Budapest ijesztően növekszik,egyre több ember költözik oda (a költözési tilalom ellenére).De egyrégi álmom is teljesedik ma:a vidéki városból tényleg város lesz. Ez a hallatlanul érdekes, ha lejövök Kecskemétre, megtalálom még a régi mezővárost, de találok már egy ipari várost is, és nagyon élénk szellemi életre találok. A három tényező: a mezőváros, az ipari város és a szellemi izgalmakat nyújtó város találkozik ezekben a vidéki központokban: Szegeden, Kecskeméten és a többi helyen. Miért jó ez? Szerintem azért, mert ha egy író itt letelepszik, az sokkal közvetlenebb élményanyagot kap, urbánus élményeket is, és az új urbszok születésének a szemtanújává válik. Urbánus élményanyagot itt közvetlenebbül kap, mint Budapest házrengetegében. Ha bemegy egy házba, a lakók jóformán semmit sem tudnak egymásról. Abban a házban, ahol lakom, Magyarország legnagyobb lakóházában — 3000 ember lakja —, én rengeteget ismerek, de egymást alig ismerik az emberek. Elmennek, hazajönnek. A 3000 embernek szerves közösséget kellene alkotnia. Hogy miképpen, ez is megszületik majd, de csak akkor, ha napirenden tartjuk. Itt vidéken az az érdekes, hogy az emberek életét és a városiasodást, a tényleges város megszületését az író közvetlenül látja és éli át. Hiszem, és ki is merem mondani, hogy a magyar irodalom megújhodását vidékről várom.

FORRÁS: Erre szükség is volna. A Magyarország felfedezése mostani sorozatának eddig, beszélgetésünkig 14 kötete jelent meg. Ez önmagában is jelentős sorozat, terjedelmét, súlyát és példányszámát tekintve is. Mi a véleményed erről a sorozatról: kiteljesíti-e, és mennyiben teljesíti ki a mai magyar valóság írói megfogalmazásának lehetőségeit? Mivel adós még ez a sorozat?

FÉJA: Ez a sorozat nagyon sok szép könyvet adott. Igen sok komoly problémát felvetett. László—Bencsik: Történelem alulnézetben című könyve is például egészen új arcú mű, olyan oldalról nézi az embert, ahonnan még nem nézték. Szerintem egyre több kezdeményezőbb műnek kellene születnie, amely új szemszögből néz, ezért olyan dolgokat fedez fel, amelyeket eddig még nem láttak meg. Olvastam a Forrásban egy nagyon érdekes tanulmányt Zám Tibortól, ebben az illegális bor- és pálinkagyártókról ír és arról, hogy egész falvak a komoly termelőmunka helyett a könnyű haszon- szerzés illegális útjaira tévedtek. Sokszor úgy tűnik, könnyebb megragadni mindazt, ami az életünkben szép és jó, mint azt, hogy egyes helyeken súlyos kérdések várnak

72