Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - MŰVÉSZET - Kerényi József: Tűnődés a kecskeméti Fő-térről
korszerűtlen. Tanulni ezektől az épületektől nevetséges naivitásnak tűnik. Ezért kell pontosan és rendesen elmondanom legalább kicsiny részét, amit ezektől a tévesen csak széppé degradált épületektől kaptam. Tehetem, mert beismerem, tanulságaim mindig munka közben születtek, mindig később tudatosultak, soha nem tudtam előre elveket kitalálni. A zsinagóga átalakításánál Technika Házát kellett az épület meglevő belső terébe „beépíteni”. A kikínlódott új téralakítás még csak a meglevő monumentális nagy tér iránti tiszteletből — és mivel csak „átalakítási” tervezés volt, tanult elvek elhagyásából — ösztönösen következett. Az alapvető tanulság az emberek reagálása volt. Úgy éreztem, hogy a tágasabb, a megszokott modern téralakításnál ösz- szetettebb új belső tér az emberek szemében Házzá vált. Meg kellett tanulnom, hogy az Épület, az építészet tartalma — a belső tér. Számomra meghatározó tanulság volt. Kevésnek tűnik? Bárkinek javasolom: ellenőrizze tanult felfedezésemet. Vegyük elő bármelyik összefoglaló jellegű építészettörténeti könyvet. Nem is kell olvasni, csak számoljuk meg: az épületekről hány fénykép ábrázolja a külsőt és hány a belső teret. A történeti épületeknél még fele-fele az arány (egy gótikus katedrális ismertetésénél elengedhetetlen a belső tér bemutatása stb.), de a XX. század épületeit már döntő többségben csak tömeg- és homlokzatábrázolások „reprezentálják”! Elenyésző azoknak a belső tereknek a száma, amelyet a szerzők, mint a modern építészetet meghatározóan jellemzőt választhatnak. És az általános szemlélet? Mélyen formai a bűvölet, amit az átlagembernek megtanítanak. Érdemes végiggondolni: ha az építészet tartalma a belső tér, az építészettörténet a belső terek története. Nyilvánvalóan igaz, hogy a román kort a gótika építészetétől nem a félkörív és csúcsív különbözteti meg, és a mindenkiben felcicomázottként élő barokk épület lényege a végigjárást kikényszerítő belső tércsoport. A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA HÁZA Számomra ez a „picike” tanulság nyitott utat az állandóan vitatott szecesszióhoz. Sokan lelkesednek érte, sokan támadják. Mindenki elismeri, hogy a legnagyobb, Lechner Ödön szakított az eklektikával, új építészetet „talált” ki. Magyar építészetet akart, de indiai motívumokkal díszítette épületeit. Ezen áll mai napig is a vita. — A díszítésen. Azt azonban mindenki elfelejti, hogy a szecesszió és Lechne- új, jellegzetes belső tereket alkotott. Az Iparművészeti Múzeum galériás előcsarnoka mai napig jól használható, nagyszerű tércsoport. A közelebbi példát, a kecskeméti Városi Tanács épületét is érdemes megnézni. Az első emeleti lépcső érkezés melletti visszapillantó pihenőhely, a második emeleti letekintő áttörés tanítani való példa. Egy elv, az ember és tér tudatosan megtervezett viszonyának tanulságos megvalósulása. A tanácsteremmel „fedett” nyitott kapuelőtér a külső és belső tér tulajdonságainak nagyszerű összekapcsolása. Előkészítés a belépéshez, és remek búcsú a távozónak. Ezek az emberi „apróságok” a meghatározók — és a velük azonos szellemű pazar díszítések. És mennyire lényegtelen az „indiai” motívumok állandó kiraga82
