Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - Buda Ferenc: Tanya-hazám (versciklus)
GYŰRŰZNEK NAPOK, hónapok, hetek, évszakra évszak forog, kontinentális telünkre tavasz települ, vigasztalj virághozó, fürdesd a kanálispart köveit, sikoltó selyemmel simogass, hóléittas zsiborgó mezőkön gép dönög villogó szántóvassal, vasfogú boronával, metszőolló, permetlé, rafiaszál, tengődni vadfa gyümölcsén ki akar? szegényen élni, szegényen halni ki akar? hát izzadj test, működj izom, halálig ropogj derék, epeokádó zöld hajnalokon jószágaidat etesd, megitasd, ültess, kapálj, horolj, karaszolj, jaj itt a gyümölcsszedés, nyeled a dűlőutak porát, homokhajtó, földgörgető forgószél fuvall, gyepre a gyerekeidet kivered borjúval, malaccal, negyven libával, szénát gyűjteni siess, mert rájön az eső, rájön az atlanti invázió, följajduló csigolyád baljósán figyelmeztet: ülni, feküdni kellene, nyújtózva elaludni, eleget aludni, verejtéksárból végleg kimosakodni, de aki lerogyik, földet ehet, gyomlálhat gyászvirágot. Szüretnek, örömnek ideje, ősz évada, minden kifosztva, újratermeltél ismét kenyeret, húst, tejet, ipari nyersanyagot, nemzeti társadalmat, csontig vetkőzött fákkal, disszidens madarakkal jöhet a homály, jöhet már december vak lova, jön is, hóval tele a szája, köddel tele a szája. HÓ ÉS CSÖND ítélete alatt leragadtak a tanyák. Füstölnek, élnek. Mind rokon. Rokonok rokontalan. Szárkúpok, szikár akác-sorok között keréknyom, keskeny csapás vezet. Hám reccsen, szántalp törik, hasad,
