Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - KRÓNIKA - Sümegi György: Bács-Kiskun művészettörténete (8. rész: Kúriától az útszéli keresztig)
Kiskőrösi Szülőháza, a szalkszentmártoni fogadó, a dunavecsei Petrovics- és Nagy Pál-ház. A szélmalmok (Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas), csűrök, szárnyékok, de még a szabadon álló füstölők, kemencék, üstházak, tyúk- és kutyaólak is fontosak, nemcsak azért, mert évszázadokon keresztül megtartották ősi formájukat, hanem azért is, mert együtt, egymás hatását támogatva vallanak arról a népi kultúráról, mely alapelemeiből újra felépíthető lenne, és amely nélkülözhetetlen információkat tud közölni a múltunkról. A Kiskun Madonnák és az útszéli keresztek a népművészet sajátos, eddig eléggé nem méltányolt területére, a népi vallásosság, a szakrális népélet eszmekörébe vezetnek. Mivel plasztikai művek, természetesen közvetettebben vallanak erről, mint pl. az apokrif imádságok. Főleg a katolikus Jászságból újratelepült Kiskunfélegyházán és Kiskunmajsán fellelhető Kiskun Madonnák a magyar népi faszobrászatnak máig rejtélyes emlékcsoportja. „Eredetét nem ismerjük még ma sem” — írta ról az idei, hatvani kiállításakkor Varga Zsuzsa. Az egyszerűen faragott és szépen színezett (vörös, kék, arany — a legrégebbiek fekete-fehér festé- sűek), karjukon gyermeküket tartó kisméretű Madonnák időtlen nyugalmat és derűt árasztanak. Lehetnek kegyszobor másolatok, de valószínűbb, hogy a házak oromzati fülkéiben bajelhárítóként szolgáltak, vagy körmeneteken, búcsújárásokkor magasba emelve vitték őket, mint a közösség Madonna-tiszteletének önképükre formált jelképeit.® Szellemükben rokonemlékek a Kecskemét és Kiskunfélegyháza körzetében föllelhető faragott, pléh Krisztusos útszéli fakeresztek. Róluk érdekes módon teljesen hallgat a néprajztudomány, noha a népi plasztika kulcsfontosságú művei e tájon. Főleg útkereszteződésekben, ma már elhagyott dűlőutak mentén maradtak meg, mintha egy centrumhoz rendeződnének. Általában fogadalmi keresztek ezek, melyeket vagy családi tragédia, vagy az állító sorsának váratlan jobbra- fordulása (pl. súlyos betegségből kigyógyult) esetén emeltek. Vallásos funkciójuk nem merül ki abban, hogy a búcsúra, vagy templomba menő hivők megpihenve imádkoznak előtte, hiszen a kereszt száráraplasztikusan faragott jel-és figurarendszer nagyon is szemléletes, leolvasható képesbeszéd. A tájékozódást is jól segítő keresztek alsó szárán kígyó tekered ik körbe, szájánál a tudás fájáról szakított alma, mely a bűnbeesésre utal. Levelek és szalagfonat is körbefuthat alsó részén. Fölöttük díszes, leveles és csigás kiképzésű oszlopfő után, körbefaragott alakok helyezkednek el. Térdeplő, a megfeszítetettet sirató gyermek (az Újszövetségben nem szerepel!) és Mária, Mária Magdolna alakja. Előfordulnak férfi alakok is, többek között egy mellén kereszttel megjelölt, uralkodói (!) pálcát tartó figura (talán Szt. István) aztán tulipánok, bevésett tükörhelyek (?) és más motívumok. A felső részen a megfeszített Krisztus alakja van pléhből, a keresztet félköríves, rozettákkal díszített pléh koszorú zárja le. Mindezeken túl az alsó szféra kígyója az alvilágra, a középső tér sirató és más alakja, a valós földi életre, a szenvedő megváltó pedig az égi szférára is utal. A keresztek felirata nemcsak az állítok nevét szokta megörökíteni, hanem az eszmeiségét kifejező sorokat is. pl. „DICSÉRD VÁNDOR AZ URAT AZ MUTAT NEKED MENYBE UTAT” A kereszteket sajátos ábrázolási típusaik, tökéletes arányaik, leolvasható folyamatábráik a szakráris népi plasztika nélkülözhetetlen emlékeivé avatják. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a csiga (voluta), a szalagfonat, a rozetta, a tulipán és más motívumok: céhleveleink keretdíszei között ugyanúgy megjelennek, mint a klasszicizáló ház-oromzatokon. És melyik vette a másiktól? Nagyrészt mellőzhető kérdés, hiszen részben ősi motívumok, és fontosabb kérdés az eredetnél, hogy mit és mennyit beszél el egy-egyj mű a saját összefüggésrendszerében. Jegyzetek 1. Kelényi György: Kastélyok, kúriák, villák. Bp. 1975. 119. I. 2. A klasszicizmus építészetének tanulmányozásához nélkülözhetetlen mű: Zádor Anna—Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Bp. 1943. 3. Katona József kecskeméti színház — tervét legutóbb Orosz László közölte a költőről szóló kis monográfiájában. (Bp. 1974.) 4. Rizalit: az épület homlokzatának kiemelkedő része, amely a teljes magasságban érvényesül. Elhelyezése szerint lehet közép-, sarok- és oldalrizalit. 5. Juhász István: A kecskeméti Szánthó síremlék. Szemle, 1975. 1. 37—52. I. 6. Szalay Gyula: Koczka István — A kiskunfélegyházi festőművész. Félegyházi Hírlap, 1906. (?) 7. Janó Ákos —Sólymos Ede: Bács-Kiskun megye népművészete. Kecskemét, 1966. 8. Legutóbbi rövid összefoglalását Isd. a Forrás 1973. 4—5. számában. Bárth János: A Duna—Tisza közi népi építészet és lakás- kultúra változásairól, 94 — 104. I. 9. Andrássy Kurta János: A magyar nép szobrászata. Bp. 1944. képekkel. 96 Ára: 6, — Ft
