Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - MŰHELY - Jaroszlava Pasiaková: A Tanu és közép-európai analógiái
A Tanú c. folyóirat céljaiban és módszerében meglepően hasonlít egy másik középeurópai ,,egyszerkesztőjű”, folyóirathoz, a cseh F. X. Salda Jegyzetek-hez (Zápisnik). Jelentőségben mindkettő túlnőtt a nemzeti kereteken. S itt érdemes megállni egy percre: F. X. Salda, a nagy cseh kritikus életműve olyan analógiákat kínál Németh jellegzetesen nemzeti és közép-európai szellemének a megértéséhez, amelyek megérdemlik a kitérőt: Salda helye a cseh szellemi életben, személyes és nevelő hatása, nagy szervező képessége, s nemzetének szellemi felemelkedését célzó nagyvonalú tervei — mind-mind Németh Lászlót idézik. S ha Frantisek Götz, cseh kritikus szerint „Salda a cseh szellemi forradalmak egyik legnagyobbika” — akkor magyar vonatkozásban Némethről is elmondhatjuk ugyanezt. Essen itt szó még — szinte fájdalmasan — közös vonásukról: magányukról. Helyesen mutatott rá Kovács Endre az F. X. Salda, vagy a nemzeti művészet problémája c. cikkében (Új Szellem, 1937, aug. 1—15., I. évf. 12—13. sz.(:,,... A magány lehet exkluzív álláspont, de lehet végzetes kényszer is. Salda egész életében a magányos ember harcát vívta. A vállalt feladat népszerűtlensége és heroizmusa tették magányossá . . . Imponáló az a mód, ahogy már-már elintézettnek látszó problémáit újból előveszi, mikroszkóp alá helyezi, és ha kell, ha a fejlődés úgy kívánja: revíziónak veti alá korábbi ítéleteit. Mennyire lovagi funkció volt számára az ítélkezés! Mit tanulhat a mai fiatalság Saldától? Elsősorban bátorságot. Bátorságot kiállani a szellem elárvult ügye és a megtagadott szellemi értékek mellé ...” Ferdinand Pujman így látja Salda jelentőségét: „Salda jellemének példájával lett a nemzedék számára iskola... iránya: a bátorság, a legszigorúbb kutatói fegyelem; az örök hátrány vállalásának az erénye-szokása, hogy a szkepszisen keresztül az igazsághoz juthasson.” J. L. Fischer is azt értékeli Saldában legtöbbre, ami olyan sokáig volt idegen a cseh alkattól: az intellektuális gondolkodás szigorát, rendszerességét. „Saldával olyasmi jelentkezett a cseh szellemi életben, ami számunkra a legfontosabb: a kultúreurópai- ságra ösztönzés.” S vessük össze ezzel Németh László ,,kultúr-európaiság”-át. „A népek megértik lassan, hogy amikor ők »külön nemzeti létükért« küzdtek, a küzdelemnek jóformán vége is volt: már a világcivilizáció abroncsát képező politikai egységért harcoltak, s nem lévén alkalmuk többé balekoknak lenniök: meglátják az új nagy célt; hogy ebben az új kezdetben, kényelmetlenül mechanikus szervezetben egy kis kényelmet, otthonosságot fészkeljenek, természetüknek megfelelő örömet, lényük mélyét is kielégítő gondolatokat, érzéseket — azaz, hogy az új, nagy testben fölélesszék a lelket, s a szó nagy értelmében vett műveltséget teremtsenek . . . Az újkori civilizáció legnagyobb eredményeit az elemzésnek köszönhette, az elemzés azonban olyan, mint a termeszrágás: miközben mindent szétbont, megmagyaráz, elfújható vázzá is teszi. Az újkori módszer sajátságai közül épp ez az elemző készség az, amely leginkább a nyugati népek történeti alkatához kötött, amely ellen a világ- anafilaxia is irányul. Mert a lélek elsősorban mégis csak kifejezni, nem elemezni akarja magát. Nem arra kíváncsi miből áll, hanem hogy mi, s méginkább, hogy mi legyen.”11 Racionalista szellem, a belső megismerés, analízis (mint egy magasabb szintű integráció, szintézis feltételei), olyan (Németh Lászlóban és F. X. Saldában kiteljesedő) tulajdonságok ezek, amelyekkel a csehek épp úgy mint, a magyarok a történelem során nem mindig büszkélkedhettek. S fájdalmasan közös Németh Lászlóban és F. X. Saldában a magányuk is. Július Fucík mondta Saldáról: „Salda mindig az élen jár szívvel, lélekkel, s annyira védtelen, annyira egyedül.” Fucík felismerte, hogy Salda azért van „egyedül”, mert „az élen jár”. 62
