Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - VALÓ VILÁG - A diplomások műveltsége (Hozzászólások és Hideg Antal, Lázár István és S. Kiss Ildikó vitacikkei)
A DIPLOMÁSOK MŰVELTSÉGE Vitacikkek, hozzászólások VARGA MIHÁLY MESSZE VAN-E AZ ANDROMEDA? című írásához A szerkesztőség megjegyzése: Nehéz és hálátlan feladat egy félévvel ezelőtti vitairatra emlékeztetni az olvasót. (Forrás, 1976. 4.) A szerkesztőség annak idején azért közölte Varga Mihály „Messze van-e az Andromeda? ’’című szociográfiáját (amelyben félszáz diplomásról bizonyosodik be, hogy „műveletlen”), mert polémiára, ellentmondásra ingerel, ugyanakkor arra késztet, hogy elgondolkozzunk a tényeken és kísérletet tegyünk a korszerű, a ma emberéhez illő műveltségeszmény megfogalmazására. Olvasóink vagy így, vagy úgy, felfogták a sugallatot. „Ilonka” nevű olvasónk (teljes nevét azért nem írjuk ki, mert megejtően őszinte beszédéért környezete kigúnyolhatná) hozzászólása bizonyítja, hogy mennyire követhetetlen az a műveltség-idea, amelyre a vitairat szerzője buzdít. Németh Zoltán ex cathedra kijelentései nem meggyőzők, Varga Mihály „védelmében”; aki mindent világosan és tisztán lát, félő, hogy keveset tudhat arról, amiről nyilatkozik. Hideg Antal, Lázár István és S. Kis Ildikó írásait nem kommentáljuk, illetve csak annyit mondunk elöljáróban: volt okunk kételkedni abban, hogy jó nyomon jár-e a vitairat szerzője, amikor a diplomásokat vizsgáztatja, s a szó rossz értelmében levizsgáztatja. Egyébként Varga Mihálynak lett volna módja „szembeszállni” azokkal, akik a kihívást elfogadták. Ő azonban nem élt a felkínált alkalommal: alighanem be kellett volna látnia, hogy ki szelet vet, Vihart arat. A fenti megjegyzésekkel és az alábbi hozzászólásokkal lezárjuk a vitát, amely Varga Mihály reagálása nélkül sem érdektelen, mert körvonalazza a választ arra a kérdésre, hogy milyen műveltség-eszményt kövessünk? Kedves Szerkesztőség! Én csak egy szakmunkás iskolát végzett 19 éves asszony vagyok. Olvastam Varga Mihály írását és nem tagadom, hogy elkeserített, mert szinte szemembe vágta tudatlanságomat. Nagyon szeretek olvasni és már rengeteg könyvet elolvastam. Miért van mégis, hogy olyan keveset tudok? Míg végigolvastam a „Messze van-e az Andromeda?” című írást, nemegyszer elő kellett vennem a szótárt, megnézni egyes szavak jelentését. Megvettem Marxnak a „Tőke” című könyvét, avval a szilárd elhatározással, hogy elolvasom. Bele is lapoztam és úgy éreztem, hogy el tudnám olvasni, mert érdekel, ha valahol egy nyugodt, csendes helyen lennék. Fizikai munkát végzek és munkatársaim többsége olvas. Észrevettem, hogy általában könnyű regényeket vesznek szívesen a kezükbe. A verseket először csak szerettem, de most már meg tudom érteni. Nagyon rosszul esett, amiket Ady Endréről mondtak. Ha előveszem „összes verseit”, mindenről megfeledkezem, oly nagyszerűen tudott írni! Érdekel és szeretem a képzőművészetet is. Kimentem Drezdába, hogy láthassam a Zwinger képtárat. Ami ott fogadott, valósággal lenyűgözött. Úgy éreztem, mintha templomban, mintha mesében lennék. Festmények, amikről addig csak olvastam, ott voltak valóságban a szemem előtt. Szégyenlem, de a Magyar Nemzeti Galériában nem voltam még. Valakinek mondtam, hogy szeretnék eljutni Párizsba, hogy megnézhessem a Louvre48
