Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Földiák András: Rózsaszínű leányszobák nyomában

kel övezett repertoár, villanásnyi kiragadások a világból — mit kezdjek a fekete szénrajzzal, az innen-onnan gyűjtött plakátok sorával?

A sarokban egy festmény reprodukciója. Ibolyákkal sűrűn teleszórt mezőn három pillekönnyű lány tündéri lebegéssel jön felénk.

— Szolnokon láttuk az észt-lett-litván képzőművészeti kiállításon. Ezt már Debrecenben is kitettem, a háziak meg is sértődtek érte. Erre mondtuk, hogy ez téma. Csodálatos kompozíció! Pedig ez a két szín állítólag nem illik egymáshoz. De ez olyan zöld és olyan lila! Ez a tavasz, ez a boldogság és talán ez a szerelem. Ha le tudnám másolni, olyan nagyra festeném, mint a plafon.

Még nem vagyok kész a szobával, még sokmindent szeretnék. Ide egy pléh-Krisztust akarok rajzolni színes krétával.

2

A szobát a nagymama falvédői és csipkék szegélyezik. Borongós brokátok, törékeny porcelánok, finom ezüstök, családi fényképek. A szépemlékű, ódon tárgyak között elevenen él a leányszobául szolgáló sarok újkeletű szecessziója.

Csilla negyedikes gimnazista, a kétszobás lakótelepi lakásnak ez a negyedrésze az övé.

Sohasem-volt groteszk figurák álldogálnak az ágy fölötti polcon. Kövér, fekete szőr- mók riaszt borzas fejével, nevettet vörös orrával. Álmélkodó fejpamacs bogyószemei gúvadnak. Miki-egér puskával indul egy cérnacsomó-mackóra vadászni. Csudanagy- fül ijedten behúzza a nyakát: hijjazannya mingyárlőnek! — Mindig ez a cirkusz! — méltatlankodik egy nagykendős bábuska.

Hogy betört a lágy képzelet, az absztrakt álom könnyű kis játékainkba!

A falon a SZELÍD MOTOROSOK hősei száguldanak magasított kormányokba kapaszkodva. Mellettük egy fehér egér parányi bőre feszül. Markáns, látnoki férfifej tollrajza. Fejéből hosszúcsápú lepkék szárnyukkal arcába suhintó sárkányok rebbennek szét.

Tapétába szúrt Lenin-jelvény fölött Ady Endre könyököl. Kartonlapra másolt szép tus-sorokat mesél:

........a szerelem ötlettelen és ócska jószág,

És mégis, hidd el, ez az egy Hajszás valamink: a valóság ...

Drágám, az évek és napok,

Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:

Holnap s mindig az emberek Ölelnek, szülnek és temetnek ...”

— Még egy éve sokkal zsúfoltabb volt a fal, de ma már nem tennék ki akármit. Szerintem színészképet, meg mindenféle reklámot ízléstelenség fölrakni. Az nem stílus. Színészeket nem, férfit semmi esetre sem. Plakátot is csak olyat teszek föl, amihez van közöm, mint a Szelíd motorosokhoz. De sok össze-vissza plakátot kidobtam. Azok nem mutatnak belőlem semmit.

— És a fehér egér?

— Az csak dili, jó dili. Mindenki megbotránkozik rajta: egy fehér egér a falon! De vehetem úgy is, hogy trófea, én nyúztam biológia órán. És olyan jó simogatni, írtó finom szőre van.

— A tollrajzon mi tetszik?

— Talán az, hogy húszfilléres rajzlapra készült, és hogy golyóstollal ilyet lehet csi42