Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Fehér Zoltán: A babonás falu
öregasszonyt, hogy ha már nem szeretik, legalább félnek tőle, beszélnek róla. Ismertem én is egy ilyen „boszorkányt” az 50-es években. Szegény rendszeresen járt templomba, rontásairól mégis faluszerte beszéltek, s még a házáért sem akarta senki eltartani, nehogy a házzal a „tudomány” is az eltartóra szálljon. „S. babó újhold kedden és pénteken szokott menni. Mingyá az istállóba. Az ilyenekkel nem köll jóba lenni . . „Errül lehet megismerni, melik a boszorkány. Csak tojást szoktak mindig kérni. Nem azér, hogy megeszik, hanem, legyen mivel betoppanni a a varázsolás miatt.” „Mikor hordott az apám ganét, akkor történt. Elmentek vagy száz métert, egy keresztéinél megálltak. Nem mentek tovább egy lépést se. Vót egy halottőtöztető asz- szony, ő mondta, hogy ha őt viszik a halotthoz, a lovak megállnak.” Vallásosság Az egyházi és a világi hatalom által egyaránt kicsúfolt, üldözött néphit fönnmaradásának paradox módon épp a falu máig tartó vallásossága kedvezett. A b.-i templom minden misén, litánián tele van hívekkel. Illik templomba járni még a fiataloknak is. Megszólják, aki nem jár. Nemcsak a hivatalos ünnepeket tartják meg, hanem azokat is, amelyeket az egyház már évszázadokkal korábban eltörölt. (József-, Anna nap, stb.) A felszabadulás után államilag eltörölt ünnepeket is megülik. A kisasszonynapi búcsút mindig szept. 8-án tartják. Az egyház minden engedményét, modernizálási törekvését bizalmatlanul, sőt ellenségesen fogadják. Búcsúkra rengetegen járnak. Az öregek legtöbbje nemcsak pénteken, de a hét más napján is bőjtöl. Itt íratják be évek óta a legtöbb gyereket hittanra. Az egyház által megengedett újhold-kultuszon kívül nagy jelentőségű a halott-kultusz. Temetőbe ünnepnapokon épp úgy járnak, mint az élő rokonokhoz. A katolicizmus népi gyakorlata mellett jól megfért, vele sokszor teljesen összefonódott egy, a tételes vallásnál sokkal régibb, minden bizonnyal évezredek folyamán kialakult hiedelemrendszer. A vallás nem elégítette ki a falu népének ismereti igényét, a benne megfogalmazott viselkedés-modell nem volt számára elég konkrét és részletező. Csak a néphit mágikus eljárásai biztosították a szükséges pszichikai egyensúlyt. Az egyház például szentségtörésnek tekintené, ha tudná, azt a gyakorlatot, amelyről Sz. István számolt be: „Kisasszony napkor a Napnál gyóntak. Elmondják bűneiket. Utána áldoznak a templomba. Akkor virít a Nap.” A b.-i teremtésmondák (más falvak teremtésmondáihoz hasonlóan) ismeretlenek a Bibliában. Sok legenda-történetben szerepelnek az egyház szentjei meglehetősen pro- fanizálva. A boszorkány, a néphit legismertebb természetfölötti hatalommal rendelkező személye, akinek alakjához tapadnak az ősvallási emlékek, egy hiedelem-monda szerint Szűz Máriától kapta hatalmát. „Mikor a Szűz Mária menekült a Jézussal, a zsidók üldözték. Először kurvákkal találkoztak. Kérte őket a Szűz Mária, hogy rejtsék el a fiát, de nem akarták elrejteni. Akkor elátkozta őket, hogy nem tudják titokban tartani a dolgukat. Azután meg találkoztak boszorkányokkal. Kérte őket is, hogy rejtsék el. Olyan port csaptak, hogy nem tudtak rátalálni. Megáldotta őket, hatalmat adott nekik, hogy a Napot is levehetik az égről, de vissza nem helyezhetik.” A széthullás dinamikája Új korszak küszöbén vezető szerephez jut hagyományos kultúrákban az az eddig elnyomott tendencia, amely a szokások elutasításában, elégedetlenségben, az új keresésében nyilvánul meg. 36
