Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - Mai bolgár költők (Iván Valev, Donka Nejcseva, Todor Koparanov versei - Kiss Benedek műfordításai)
MAI BOLGÁR KÖLTŐK ÍVVÁN vale BOGUMIL PAPOK Hol a. rossz, hol a jó jut diadalra, a mérleg érzéketlenül inog, az idő viszont éjre s nappalokra osztja ketté a cári államot. És ha napközben a cár az erősebb, erősebb a nép éjhomály alatt. Szakállas bogumilok gyűjtik össze, gyújtván közöttük tüzes szavakat: Miért adsz gabonát a bojárodnak, tán ő vetett bizony s ő aratott? Zihál és hallgat Bulgária, hallgat, hűbéres korszak sarában tocsog ... Ám lassan az értelem fénye kigyúl, bár az idő alig vánszorog itt, s a hóhér előtt is megvilágosul: igazsághoz eretnek kelletik. TÉLI FÜRDŐHELY A szél ideje van most — csavarog mint a kamaszok a szél kitartón, bóklász a homokon, a dünék hosszán, az elmagányosodott parton. Ni: egy ember is — alig vehetni észre a háttér végtelenjében. Mit keres itt most? Magányt? Szerelmet? Tűnődik vesztett nyári emléken? Hurutos vén gyanánt a mentőszolgálat tornya görnyedten fölmered ... De nincs már segítség, nincs: az alámerült percet ő sem mentheti meg. Elszállt, elszállt a nyár, mint a légikisasszony finom tüllkendője! Előtte óceán — pillanatokból. S ugyancsak perc-óceán mögötte. Most tél van. Viharos és havatlan. Éhes sirály sír a magasban. A kör bezárul: tavasz, nyár, ősz — volt... Csak volt. Most öregség van. Járkálj, öregember! Kinek is mondanád fájdalmad? Melyik holt érti? Dalra kél. Szál-maga a strandon ... Ám a halhatatlan tenger kíséri. A DIÓFA ALATT Az életben úgy merülök el, mondják, Időmet mérték nélkül széjjelosztom s minden napom annyira leköt, szeretteimnek, mint forrásvizet, hogy értelmét kevésbé kutatom már, S az időben majd végül feloldódom, s kurtábban hajszolok célt szerfölött. s nyomom sem marad, ha már nem leszek. 30
