Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - MŰHELY - Szakolczay Lajos: Kiss Benedek költői világáról
SZAKOLCZAY LAJOS MŰHELY KISS BENEDEK KÖLTŐI VILÁGÁRÓL Kiss Benedek ,,zöld-lángú, tajték-léptű csikó-indulatossága” (Juhász Ferenc) mintha a „fényes szelek” korszakának induló költőit mintázná. S amit ők a versízlés fejlesztésében és a magyaros vers gondolati teherbírásának kiterjesztésében elértek negyed század alatt — gondoljunk csak Juhász Ferenc és Nagy László folyton alakuló és változó, de a legbonyolultabb formákban is a korai kezdetekhez visszanyúló költészetére — Kiss Benedeket is arra ösztönzi, hogy az előtte már kirajzolt utat próbálja megjárni saját törvényei szerint. Nem egyfajta költői magatartás átvállalásáról, a fentiekben már példaképül említett költők utánzásáról van szó, hanem éppen az ő eredményeiknek — mint már így tovább alig folytatható klasszikumnak — olyan beépüléséről saját költészetébe, melyben a Juhász Ferenc-i, Nagy László-i líra, mint legfrissebb hagyomány törvényerővel bír. Joggal írhatta le az induló költő lépteit vigyázó Juhász Ferenc Kiss Benedekről: „ . . . emlékezete: költészetünk szent árnyéka, amely a vérző-ágyékú szent rózsalovag Balassi Bálint rothadatlan testétől és illatozó szívétől vetül történelmet és időt átütve kék lángjával a szívünkre, magábaszőve Berzsenyi és Csokonai, Vörösmarty és Petőfi, Arany és Vajda, Ady és József Attila kék árnyék-lángjait.” Ez a kitüntetően vallomásos hang elsősorban a portré alanyát jellemzi, de Juhász költészeti eszményéből kiindulván önmagáról is elárul egyet-mást; a sok névvel s ugyanannyi költészeti iránnyal jelzett hadrend maga is látomás. Látomás a mitikusan egybelátott, de az idők előrehaladtával mindig új nevekkel bővíthető folyamról, melyben a különbözőségek mellett is ugyanaz a szerep — a költő nemzetvállalása — dominál. Mintha erre a lírában megvalósult őrszerepre figyeltek volna a sokáig hányatott sorsú, de 1969-ben mégiscsak megjelent Elérhetetlen föld című antológia költői. Az együttes fellépésben rejlő biztonságérzet azonban a idők folyamán lassan átalakult: ahogyan a „kilencek” eltávolodtak az Elérhetetlen földtől, úgy találtak fokozatosan magukra. Győri László, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre, Utassyjózsef kötetei és Kiss Benedek két verseskönyve már csak nagyon áttételesen emlékeznek az együtt megtett első lépésekre. Igaz, hogy az összetoborzás közös jegyét, a társadalmi elkötelezettséget a verseskötetek magukon viselik, de most már egyetlen cél sarkall minden szerzőt:költői szuverenitásuk megvalósítása. Ahogyan az Elérhetetlen föld előtt járó, s éppen nekik példát adó nemzedék legjobbjai, Ágh István, Bella István, Buda Ferenc és Ratkó József kiküzdötték helyüket a magyar lírában, éppúgy Kiss Benedekéknek és Utassyéknak is kínálkozik a lehetőség: elvegyülni és kiválni! Nemcsak a majd mindannyiukat vezérlő József Attila-i példa okán, de abból a meggyőződésből is, hogy a Nagy László szép szavaival megfogalmazott állapot — ,,A torkonvágott forradalmak pirosát s gyászát viselik belül” — csak a személyes sors vállalásával lehet teljes. * Kiss Benedek 1943-ban született a Bács-Kiskun megyei Akasztón. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarán magyar-népművelés szakon szerzett diplomát. Az Elérhetetlen földet követően a Költők egymás között (1969) című antológiában 72
