Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - KÖZÖS MEDERBEN - Pusztay János: Jegyzetek a balti-finnekről és népköltészetükről (Vepsze dalok, Lív dalok, Vót dal, Vót farsangi dal, In kéri dal (Pusztay János műfordításai)
Zsengefüvű réten, tágas mezőn vastölgy áll, vastölgyön fekete macska. Fekete macskának rézkörme, vasfoga. Vaskörmével karmolja, vasfogával tépdesi a rontást és a harapást. Tudom ezt a görcsöt, felfalom a zabálót, harapom a harapást, megeszem az evőt mindörökké ebből a te szolgádból. A keresztény hatás az első két sorban világos, az utolsóból pedig csupán az ámen hiányzik (ami más ráolvasásokban meg is van). Ebben a keresztény keretben azonban érintetlenül maradt meg az ősi pogány szertartás felidézése. Ebbe a gondolati körbe tartozik a „tudom ezt a görcsöt” kifejezés is. A szó varázshatalmának elismerése ez. A Kalevalában Väinämöinen nem tudja elállítani vére folyását, amit a vas idézett elő, míg el nem mondta a vas történetét. Väinämöinen tudta a vasat, ezzel elvette az erejét, megfosztotta hatalmától, legyőzte azt. A balti-finn népköltészet verses műfajainak formai sajátosságait leginkább a Kalevala alapján ismerhetjük meg. A gondolatritmus, az ismétlődő párhuzamok szép nyelvi gazdagságot és állandó ritmust idéznek elő. Az egyes sorokat, amelyek mindig egy önálló gondolat kifejezői, az alIiterációk szorítják, kötik egybe. Formai tekintetben a kis balti-finn népek dalai nem mind és nem mindenben érik el a Kalevala színvonalát. Ritkábbak és inkább esetlegesek az all iterációk, szabadabb folyása van a soroknak, nem mindig köti őket a ritmus sem. A fordítás során törekedtem e sajátosságok megőrzésére. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a versek közül egy-egy sutának, ügyetlennek tetszik, sántítanak a sorok, csörögnek a sorvégek. Ilyenkor természetesen lehetett vola szabályosabb, tisztább megoldást is találni, de csorbát szenvedett volna az eredeti, egészen pontosan szólva, meg kellett volna azt hamisítanom. Úgy vélem, ezek a dalok ősibb állapotot tükröznek, mint a Kalevaláé, annak ellenére, hogy nem egy dalról nyilvánvaló a későbbi keletkezés. Persze elméletileg elképzelhető az egykor volt formai gazdagság kopása is. Hogy e két állítás közül melyik igaz, nem tudni. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy így együttesen alkotják az igazságot. A tényeken azonban ez sem változtat semmit, a balti-finnek népköltészetének e jellegzetes darabjait úgy kell fogadnunk, amilyenek. VEPSZE DALOK Futottam a folyó mentén futottam a folyó partján, szép leány jött szembe. Mit csinálnak nálatok? Dagadtfejű darál, bödönfejű őröl, pöttöm tehenet fej, tetű padlót söpör, bolha a fürdőt fűti, oda tart a poloska ijastul-fijastul. * szeretőmet elszeretik, magamfajtát kinevetik. Lankáról fut alá az ér, lecsorog a völgybe, 63
