Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - KÖZÖS MEDERBEN - Bárth János: "A Tiszából s a Dunából foly egy víz…" (A szomszéd országokban élő magyarság népköltészetének új hírhozói)
kutatását nehezítette a nagyfokú szakemberhiány, amely a kelet-európai legújabb kori történelem embereket mozgató fordulatainak és változásainak következtében a Kárpát-medence új államai közül talán itt éreztette legjobban a hatását. A csehszlovákiai magyarság között az utóbbi 25 évben a legtöbb és legeredményesebb önálló népköltészeti és néptánckutatást a CSEMADOK, a csehszlovákiai magyarság kulturális szervezetének munkatársai és aktivistái végezték. Elsősorban balladákat, népdalokat és táncokat gyűjtöttek, amelyeket közvetlenül felhasználtak az öntevékeny művészeti csoportok műsorainak összeállításánál és betanításánál. A CSEMADOK KB. folklór adattárában jelenleg több mint 7000 összegyűjtött népdalt, félezer népballadát, közel 4000 kiolvasót és mondókát, több ezer gyerekjátékot, szokásleírást, a népi táncokról több ezer méter filmfelvételt őriznek. E gyűjtések eddig nehezen értek könyvvé, folyóiratközleménnyé. Elemzésükből nehezen született tanulmány. A változás jelei azonban már mutatkoznak és ennek csak örülhetünk. 1974-ben a pozsonyi Madách Kiadónál megjelent az Édesanyám rózsafája című, igen szép kiállítású kötet, amelyben a gyűjtő és válogató Ág Tibor 41 csehszlovákiai magyar helységből 158 palóc népdalt adott közre. A kötetet a tudományos kutatás igényeinek megfelelően jegyzetekkel, helynévmutatóval, tájszójegyzékkel és zenei mutatóval látta el. A művészeti csoportok válogatását segítik a népdalcsokor-összeállítá- sok. A könyv belső tagolása, a dalok sorrendbe állítása elsősorban nem népköltészeti, hanem népzenei szempontok alapján történt. Az elmúlt évben sok hasznos néprajzi cikket közölt a Pozsonyban megjelenő Irodalmi Szemle. A folyóirat szerkesztői 1975-ben több táji-tematikus számot állítottak össze. Volt mátyusföldi, barsi, komáromi, csallóközi szám. Ezek mindegyikébe került néprajzi írás. Remélhetőleg ez a hagyomány folytatódik, mivel sok és régi hiányt pótol. * Utoljára hagytuk az újabb romániai magyar népköltészeti kiadványok áttekintését, mivel itt jelent meg a legtöbb témánkba vágó könyv az elmúlt években. Ez nem véletlen, hiszen ebben az országban élnek a magyarságnak azok a néprajzi csoportjai, amelyek régen is távol estek az összefüggő magyar nyelvterület zárt tömbjétől, de egyesek közülük szigetszerűségükben is viszonylag nagy tömegűek. A kalotaszegi magyarok, a székelyek vagy a moldvai csángók kutatásával mindig előszeretettel foglalkozott a magyar néprajztudomány, mivel e népcsoportok kultúrája a XIX—XX. században már jóval több régies vonást őrzött, mint a Kárpát-medence közepén élő magyarságé. E kutatások folyamatosak voltak 1920 után is, és elsősorban romániai magyar kutatók révén óriási eredményeket hoztak az utóbbi fél évtizedben. A gyűjtés alaposan ki is terjedt. A régebben kevésbé kutatott és ismert területek, mint pl. a Szilágyság és a Mezőség egyre többet szerepeltek a közleményekben. Az elmúlt fél évtizedben minden jelentősebb romániai magyar néprajzi csoportról jelent meg néprajzi könyv vagy cikk. Némelyikről több is. A könyvek többsége, miként fentebb jeleztük, népköltészeti témájú. Különösen jelentős a balladaközlések száma. Kallós Zoltán 1971-ben megjelent híres balladás könyve nem szorul itt bemutatásra. Ha a magyarkapusi asszonyok varrásával ékesített első kiadást nem is, a későbbi, 1973. évi magyarországi kiadást mindenki láthatta és megvehette a könyvesboltokban. A vaskos kötet 259 ballada- és 8 ballada-mese-változatot tartalmaz Kallós Zoltánnak az egész romániai magyarságra kiterjedő gyűjtéséből. A könyv megjelenésének gyakorlati tudományos és közművelődési hasznával, valamint a további balladakutatások inspirálásával óriási jelentősége volt a magyar népköltészeti kutatások történetében. Nem szólunk itt részletesen Kallós Zoltán: Új guzsalyam mellett című könyvéről sem, mivel írtunk róla a Forrás V. évfolyamában. Ismertettük 1974-ben Albert Ernő és 56
