Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - KÖZÖS MEDERBEN - Bárth János: "A Tiszából s a Dunából foly egy víz…" (A szomszéd országokban élő magyarság népköltészetének új hírhozói)
megjelenésről szivárgó hírek hatására már hetekkel a magyarországi árusítás megkezdése előtt keresik a boltokban e könyveket, sorban állnak és szükség esetén protekciót keresnek értük. A polcokra kirakott példányok sokszor órák alatt elfogynak, legritkább esetben érik meg helyükön a több hetet. A sokszor ismétlődő nagy könyvsiker, az ezren felüli példányszámban Magyarországra került néprajzi könyvek gyors gazdára találása arról tanúskodik, hogy nemcsak szakmai berkekben, hanem a nagyközönség körében is óriási az érdeklődés a határainkon kívül megjelent magyar néprajzi könyvek iránt. Nyugodtan bevallhatjuk azonban, hogy e nagy érdeklődés mögött alkalmanként jelentős mértékű sznobság, divatmajmolás, tőkebefektetési vágy és rengeteg romantika is meghúzódik. Egyesek válogatás nélkül mindent megvesznek, csak azért, mert a határon túlról jött. Sok esetben megfigyelhető, hogy amikor a szomszéd országokban megjelent néprajzi könyvekért sorban állnak és verekednek, a hasonló témával foglalkozó magyarországi néprajzi könyvek néha évekig porosodnak a polcokon, mire vevőjük akad. Magam is találkoztam olyan műszaki értelmiségi fiatalemberrel, aki Erdélyt járt barátai révén több romániai magyar néprajzi könyvet megismert. Kuriózumként beléjük olvasott és utána órákon át áradozva beszélt róluk, dicsérve a hirtelen felfedezett néprajz szépségeit. Hitetlenkedve hallgatta győzködő magyarázataimat arról, hogy Magyarországon is van néprajztudomány, mégpedig több mint száz év óta, és ezalatt könyvtárnyi irodalmat termelt. Olvasmányai hatására romantikus lelkesedéssel úgy vélte, hogy a néprajz olyanféle erdélyi (vagy erdélyinek hitt) specialitás, miként a sokszor emlegetett székelykapu vagy a székely harisnya. Tapasztalataim alapján azt hiszem, hogy rossz tájékozottságával nem áll egyedül a mai magyar társadalomban. A határainkon kívül megjelenő magyar néprajzi könyvek nagy népszerűségének és sikerének azonban alapvetően mégiscsak az a legfőbb oka, hogy ezek a könyvek jók, hasznosak, régi hiányt pótolnak és az esetek többségében új adatokkal és elméletekkel gazdagítják a magyar tudományos életet. A nagyközönség számára olyan tájakat és olyan életformákat hoznak közel, amelyekről talán még soha nem hallott. Nagy kulturális értékeket mentenek meg és ültetnek át a köztudatba. A legtöbb ilyen kiadvány úgy készül, hogy megfeleljen a tudomány érdekeinek, de ugyanakkor a mindennapi közművelődést is szolgálja. A népköltészeti kötetek irodalmi élményt jelentenek az olvasónak, de pontos és alapos jegyzeteik, szómagyarázataik, irodalmi hivatkozásaik révén eredményesen szolgálják a tudomány haladását is. Az utóbbi évtizedekben a régebbi idők túlzásainak ellenhatásaként Magyarországon ritkán kerültek szóba azok a területek, amelyekről e könyvek témájukat veszik és azok a magyar népcsoportok, amelyeknek régi életét felvillantják. így hozzájárulnak az ésszerű és mindenképpen szükséges tájékoztatás, az egészséges nemzeti önismeret és önszámontartás megvalósulásához. A szomszéd országokban megjelenő magyar néprajzi könyvek jobbára olyan magyarokról szólnak, akik mindig a nyelvhatár peremén éltek, idegen népekkel érintkezve, vagy azok közé ékelve. A nyelvhatárszéli élet, az idegen népekkel való körülzártság vagy a magyar nyelvterülettől való elszakítottság (mint pl. a szlavóniai magyar falvak vagy a moldvai csángó települések esetében látható) együtt járt az anyagi és szellemi kultúra archaikus formáinak hosszú fennmaradásával. Ez az állapot viszont, bár a civilizációs fejlődést tekintve szociográfiai értelemben legtöbbször igen sajnálatos, a néprajzi kutatás szempontjából nagy lehetőségeket rejt magában. A székelység körében vagy a moldvai csángók között olyan elemei őrződtek meg a paraszti életviszonyoknak, viseletnek, lakáskultúrának, gazdálkodásnak, népköltészetnek, népszokásoknak, hitvilágnak, egyszóval a népi kultúrának, amely, vagy amelyhez hasonló, évszázadokkal előbb eltűnt már a Kárpát-medence középső területein lakó magyarság életéből. A 53
