Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Ember Mária - Hegedűs B. András: Olvasó gyerekek - tizennégy év után
A VII. osztályokban azok közé tartozott, akik nem olvastak, egy fiú, jó rendű diák, nem napközis (apja üzletvezető, anyja maszek varrónő). Ez a gyerek zongoraművésznek készült, szolfézstanfolyamra, iskolai és magán zongoraórákra járt, karénekes is volt, de még magán orosz órára is járatták; kedvenc időtöltése a kérdőíven adott válasza szerint: „zongorázni”, és egy másik fiú, közepes tanuló, apja orvos (elvált), anyja felcser. Ez a gyerek sem volt napközis. Balett-táncos akart lenni, a magán balettórák mellett görkorcsolyáznia is kellett, kedvenc játéka a kerékpározás volt és a keresztrejtvényfejtés; könyvre nem jutott ideje. Az 1974-es vizsgálat anyagából két fiú esete tartozhat ide; az egyik hetedikes, jó rendű tanuló, apja gépész-, anyja építészmérnök. Ez a gyerek sem volt napközis. Kedvenc tantárgya: a rajz, kedvenc elfoglaltsága: a „csavargás, fotózás, rajzolás,” és grafikusi igénnyel megrajzolt szép betűi is jelezhették számunkra, miért közömbös pillanatnyilag a könyv — és alighanem a világ sok más jelensége — iránt; mert saját személyisége kialakításával van elfoglalva. A másik, egy nyolcadikos fiú, közepes rendű tanuló, nem napközis (apja betanított munkás, anyja adminisztrátor), a kérdőívből kiolvashatóan a zenének — alighanem a beat zenének — áldozta minden szabad percét. A kérdésre, hogy mit gyűjt, azt felelte, hogy „zeneszámokat,” a kérdésre, hogy volt-e már hangversenyen, beírta, hogy „beat-hangversenyen,” s a felmérés napját megelőző nap időmérlegén is jelentős súllyal nyomott a latban a válasz: „magnót hallgattam”. A felsorolt 7 gyerek közül 5-nél feltehetően szülői ráhatás következménye a túlterhelés (persze előfordulhat az is, hogy a szülők nem kezdeményezik, csak eltűrik, netán a „heti 30 X ”-i sportegyesületi edzés esetében; habár a gyerek talán nem érezné ilyen soknak, ha önként tenné ...). De egy-egy olyan esetet is láttunk, amikor alkotói szenvedély (rajzolás) vagy fogyasztói hobby (a beat zene) foglalja le a gyerek minden szabad percét, és vonja el a könyvtől is. E csoportba mindenesetre a jobb tanulók tartoznak (négyen jó és hárman közepes rendűek). A fiú-lány arány 6:1, s ez a tény annak tulajdonítható, hogy a fiúk ebben a korosztályban korábban mutatkoznak kialakult egyéniségnek vagy előbb kezdik keresni önmagukat, mint a 10—14 éves lányok. A szülők foglalkozását illetően e csoportban 3 értelmiségi, 2 „kispolgári” és 2 munkás (betanított munkás) család gyermekével találkoztunk. A felsoroltak közül senki sem volt napközis. E két csoporton — a szellemileg igénytelen környezetből jövő, gyenge tanulmányi előmenetelő „papírforma-szerintiek” és a szellemileg vagy fizikailag túlterheltek csoportján — kívül helyezkedik el az a maradék 13 gyerek, akik esetében behatóbb vizsgálat mutathatná csak ki (és nagyobb minta), mi az oka, hogy nincs kapcsolatuk a könyvvel. Számos okra következtethetünk, habár ezeket helyesebb volna ok-csíráknak nevezni, mivel számszerű kimutatásuk kétséges, és következtetéseink inkább a megsejtés, mintsem a dokumentálhatóság szintjén mozognak: — akad néhány munkásgyerek, aki nem vágyik kiemelkedni, s látszólag környezete sem ösztönzi erre: az egyik közepes tanuló ötödikes fiúnak például egyetlen szenvedélye a horgászás (a tegnapi nap délutánján például„3—6horgásztam a Dunán. Hazajöttem és megvacsoráztam, megmosakotam és néztem a tévét. Utána lefeküdtem”); pályacélja: „Én nagyon szeretnék esztergályos lenni”), — akad néhány lány, aki a társadalmi munkamegosztás hagyományos női szerepét kívánja vállalni, kedvenc időtöltése a kézimunka, jövőjét illetően nincs elképzelése, — vannak elkényeztetett gyerekek, akik különösebb erőfeszítés nélkül is bizonyosak lehetnek abban, hogy előre fognak menni az életben (például egy fiú, jó rendű 50
