Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Messzi lát a falu szeme
— Még három évem van a nyugdíjig. Ha megérem, adok Antalnak ötven forintot. De nem hiszem, hogy megérem, egy ötvenesért már a szentek se segítenek. Pedig jó lenne gondtalanul élni. Hogy egyetlen lányt se lássak! Nagy idő tizenöt év ennyi nő között. Bosszúság, idegesség mindennap, minden órában, minden percben. Hol a rendőrség zaklat lopás miatt, hol az esztéká nőgyógyászata, hol a szülők, hol a gyár, na, meg ezek, itt. Szívesen visszamennék a gyárba, de hát az asztma .. . több mint húsz évig voltam szövőnő, a por, a pára tönkre tett. De a húsz év alatt nem mentem tönkre annyira, mint itt, az idegeim ... a szívem ... hogyha én elsorolnám magának, mi mindenen mentem keresztül a sok kurva miatt... Isten őrizz, hogy elsorolja. Mert akkor megírhatom az ő életét, de semmit se tudok meg a tisza.. .i lányokról. Félbeszakítom hát az igazgatónőt. — A tisza.. .i lányokkal is sok baja van? Kizökkentettem gondolatmenetéből, percekig némán ülünk. Aztán csak sikerül átkapcsolnia. — Velük? Nincs velük semmi. Majd néhány év múlva. Akkor jön rájuk. De ők már, szerencsére, nem engem fognak megőrjíteni. — Miért? Mi lesz velük? Jós tetszik lenni? — Az vagyok. Jós. A tapasztalat teszi. Tizenöt év. Mindent lát az ember. Előbb azt hiszi, véletlen volt, aztán rájön, dehogy is az. Csak ugye, első esetben nem ismeri föl. De amikor másodszor történik ugyanaz, már felkapja a fejét az ember: nocsak, épp, mint a múltkor . . . Amikor harmadszor történik meg, rájön: nem is lehet másként. A tisza .. Jakkal négy-öt év múlva lesz ... Látta őket, akár a kezes bárányok, igaz? Olyan helyesek, hogy mindig együtt vannak. Hogy ennyire összetartanak, szeretik egymást. A közértbe is együtt járnak. El nem hagynák egymást. Bújnak egymáshoz, mint a birkák. A többi majd megvéd. A nyáj megvéd ... A nyáj nélkül elpusztulnának, felfalnák őket a farkasok. A nagyváros. A forgalom. A tömeg. Az első hónapban, amikor bejöttek, külön raktam őket. Azt hittem, talán ha időben beavatkozók... A hátam mögött összeköltöztek. Megtiltottam, kiültek a hallba. Minden fotelben egy tisza.. .i lány, pokrócba csavarva, éjszakára. Ha nem engedem, hogy egy szobában legyenek, hazamegyünk, mondta a nyáj. — Hazamentek volna? — Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Én nem kockáztathattam. Micsoda botrány! Tizenegy nunkaerő elment a szálló igazgatója miatt... — Miért akarta szétrakni őket? — Hogy ne alakuljanak nyájjá. Hogy önállóságra szokjanak. Az egyedül élő nem fog őrjöngeni, csak a nyájban élő. így volt ez az ötökkel, a kilencekkel, és egy évvel ezelőtt a hetekkel is. — Ezek a számok mit jelentenek? — Hogy hány emberből állt a nyáj... A hetek is éppen ilyen aranyosak voltak, mint most a tisza .. Jak. Egészen a kritikus időig. A huszonötödik év ... se előbb, se később. Nem tudom, miért akkor őrülnek meg.-— Mit csinálnak? — Egyszeriben rájönnek, hogy pártában maradtak. Vénlányok. Egymást okolják, összevesznek, követelik, hogy azonnal költözhessenek szét. Szétköltöznek, de a szállóban, a gyárban csak egymásba botlanak. Lépten-nyomon veszekednek, verekednek. Legutóbb a hetek. Egyikük inni kezdett. Nagyon. Elitta a keresetét, nem járt be dolgozni. Ha bement, géphez nem lehetett engedni. Elküldték a gyárból, innen is el kellett mennie. Nem tudom, mi lett vele. Egy másikuk a Makk Hetes söntésében árulta magát. Nem a pénz kellett neki.. .. A gyárban figyelmeztették, erre kilépett. A többiek néhány hónap alatt férjhez mentek. De hogyan? Az első férfihez, akit elhurcolhattak a 40
