Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - Gutái Magda: Versek (Helycsere, Hegycsúcs, Ébredés)
GUTÁI MAGDA HELYCSERE Félig megtöltött szalmazsák; mint egy halott, hever a sarokban. Antilop kesztyű és cilinder. Vályogfal, de velencei csillár. — A tárgyak helyzete, ahogy egymást megvilágítják vagy kioltják. — Gyöngédség és határozottság. Szemek. Szelíd szempárok mindenütt. A helyzetek. A legszelídebb szempár. Ki világítja meg az arcomat? Bezártak egy erdő előcsarnokába. Tapogatom a levegő falait. Közlekedem a keskeny légjáratokon át. Helyet cserél a távol- s a közeliét. Most messze indulok, egyhelyben állva. Zúzmarás lesz a fű, amikor visszatérek, gyapjútakarókba burkolva, boldogan. Mint aki magának jó barátja. HEGYCSÚCS Óriásra nagyított, balta alakú fej. Farkas vicsorog fönn a magasban a szemközti szigetre, amely kinyúlik, hegyeivel, mint öt ujj, a tóból; drágaköveket felmutatva, csuklóból mozgó kézfejként pörög a térben, aztán ráhanyatlik a vízre, mikor lemegy a Nap. Kiálló sziklaszirt. De a part felett ebben a napszakban mégiscsak egy vadállat forgatja fogai közt, lecsupasztott csontként, itt-ott még vérnyomokkal, a fehérre meszelt, apró templomot, amely a víz (most inkább anyagtalan csillámlás), a kénszínű nádas, a szőlőhegyek, a völgybe guruló, szurokba mártott hordók s a présházak fölött éppen most tűnik el. ÉBREDÉS Valaki rádnéz, azonosít, aztán kiejt roppant kezéből. A térdeden a véraláfutás nyilvánvalóbb, mint a szeretet volt. Leszakad, mint a var a sebről, a látványról a látomás. A tárgyak testében a kristály utolsót lobban és kialszik. A görögtűz az almafa mögül eloszlott. Csak a gyerekek dideregnek a fakó fényben. Testüket dobálják, fintorokat vágva, mint a majmok. 32
