Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 9. szám - Varga Csaba: Az utolsó nap (elbeszélés)

felült a legelső repülőgépre és csak a bolgár tengerpart homokjában fékezett le, tíz napon át nem csinált semmit, csak fürdött a tengerben és délutánonként is lefeküdt aludni a szállodai szobában.

Teréz néni csendesen bóbiskolt a ruhatárban, Deák úr ébresztette fel és elküldte haza, úgysem volt szükség ruhatárosra, hiszen a vendégek csak néhány táskát és kopott esernyőt adtak be. Az idős asszonynak átnyújtott ötven forintot, aki a pénzt összehajtogatva begyömöszölte a bukszájába. Deák úr búcsúzóul nevetve jegyezte meg, hogy ma hiábafizetett Teréz néninek, ám most már mindegy, az ötven forint még nem fogja földhöz vágni. Az étteremben már csak két pár táncolt, a lábak elcsigázottan mozogtak, Emma a főtt csülköt is hiába tálalta fel, a gőzölgő jénai tálból csak hárman vettek, Laci már harmadszor ürítette ki a hamutartókat, a konyakos poharak fenekén megszáradt az italmaradék. Deák úr többször a fiatalasszony szemébe nézett, aki nem kapta el fáradt tekintetét, az üzletvezető merengve gondolt arra, hogy ennyi evés és ivás után szép nászéjszaka jöhet, ahol legfeljebb csak aludni lehet, azt is csak egyedül, kényelmesen kinyújtózkodva. Legfeljebb édesen lehet álmodni a testet-lelket átmelegítő szerelemről és az elmaradt cirógatásról.

Bim,bam. A szomszéd utcából éjféli harangozás hallatszott, vajon kinek és miért kongatnak, talán rosszul aludt az öreg pap és saját kedvére rángatjaa templom harangozó kötelét. A zenekar pezsdítő, vérfrissítő számokat játszott, a zongorista fölvette zakóját, úgy csapdosta a fehér billentyűket, de a vendégeket nem rázta fel a kábultság- ból, lassan már afiatalok is unatkoztak, csak illemből nem indultak haza, az öreg Katona az anyósával beszélgetett.

Deák úr most nem érzett nagyobb fáradtságot, félrehívta az italospult mögé Emmát, hogy észrevétlenül összeállítsák a végső számlát. A felszolgálónő köténye zsebéből előhúzta a blokktömböt és lassan sorolni kezdte a tételeket, az üzletvezető kikerekítette a számokat, így lett ötvenkét üveg sörből hatvan üveg. A bort hasonló módon számította fel, a badacsonyiból kilenccel, az egri leánykából öttel, a nagyfröccsből hattal számolt többet. A röviditaloknál csak annyival írt többet, amennyit a zenészek és a dolgozók fogyasztottak. A levest és a csirkeételeket a hivatalos áron számolta fel, a feketekávékból sem volt érdemes csalni, de a számla végösszegéhez még hozzácsapta Laci kisegítői munkabérét. Ezt kivételesen megbeszélte az idősebbik Katonával, de az összeget itt is megemelte ötven forinttal.

Deák úr meglepetésére az idősebbik Katona ellenőrzés nélkül kiegyenlítette a számlát. Nemcsak kifizette, de jóval többet fizetett. Elegáns, kicsit fölényes mozdulatokkal számolta le a százasokat, az üzletvezető után Emma és Laci külön borravalót kapott, a zenészek is előkerültek, udvariasan meghajoltak és nem hiába tartották a tenyerüket. A borravaló mértéke meghaladta az ezer forintot, a dolgozók bólogatva mosolyogtak, Deák úr megbecsüléssel ölelte át a vendégét, barátságosan megveregették egymás vállát. Az üzletvezető elégedetten gondolt arra, hogy a mai haszna sokkal nagyobb lett, mint azt remélte. Búcsúzóul kezet rázott az újsütetű férjjel, az ifjú asszonytól egy puszit kapott a szájára, ettől egy kicsit elérzékenyült és érzelgős hangon kérte a fiatal házasokat, hogy gyakran keressék fel üzletét. Erre az asszonytól még egy puszit kapott, afiatalabbik Katona felhúzta a szemöldökét, de nem tett megjegyzést. Amikor befutottak a telefonon megrendelt taxik, még mindenki mindenkivel összeölelkezett, Laci férfiasán megropogtatta az idősebbik Katonát, Emma cuppanós csókokat adott, egy kicsit mindnyájan boldognak érezték magukat, talán először ezen a nyári éjszakán.

Deák úr az utolsó ölelést kihasználta és suttogva kérte az ifjú asszonyt, hogy hívja fel telefonon. Választ nem kapott, csak egy ködös tekintetet és egy befejezetlen simoga- tást. Laci a hölgyek kezébe nyomta a vacak esernyőket és elbúcsúzott a taxisofőröktől is.

24