Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Sz. Lukács Imre: Út a homoki tanyákról

— Ki hogyan érzi, a szíve szerint. Nincsenek nagy vágyaink, a szórakozásunk, hogy éneket tanulunk. Társadalmi szervezetekbe nem lépünk. Dolgozunk hat napon, a hetediket a pihenésnek szenteljük, hisszük a túlvilágot, elégedettek vagyunk a sor­sunkkal. A magunk dolgaiban élünk, imádkozunk, a társadalom gondja-baja is elrende­ződik mindig, nem miránk vár. — Szigorúak vagyunk önmagunkhoz, de senkit se kényszerítünk. A gyülekezetben a hirdetőt hallgatjuk, aki bármelyőnk lehet, csak rászolgáljon. Nincs díszes imaházunk, külön énekeskönyvből tanuljuk az énekeket, imákat. A Veszter rokonunk nagy próba elé került, nem esküdött a hazára, négy esztendőt kapott, ő választotta, aki vét Jehova ellen, az önmagát zárja ki közülünk — mondja az öreg átszellemült arccal. — Elkerül­hetjük a végső pusztulást, ha engedelmeskedünk isten felhívó parancsának, akik meg­térnek, örök időn át élnek. Jehova szellem. Nem imádunk faragott isteneket, szobrokat, isten adott törvényt, azt nem változtatjuk meg, írva vagyon: én vagyok az úr, a te iste­ned, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgálat házából, ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, semmi hasonlót, ame­lyek az égben, a vizekben, vagy amelyek a föld alatt vannak, és ne tiszteld azokat. — Jehova isten az angyalokat teremtette legelőször, utána az embereket. A legelső angyal Jézus Krisztus volt. Egyik angyal uralkodni akart, belőle lett az ördög, s 1914-ig bejárt a mennyekbe, a háborút kirobbantotta, hogy az emberiséget irtsa. Akkor a föl­dön lett hatalma, ennyi bűncselekmény, erkölcstelenség, gyilkosság, rablás, részeges­kedés nem volt még a mi hazánkban sem. — Jehova országa megvalósul 1975 után. A biblia jövendölte; sok népek között íté­leteket tesz, megfedd erős nemzeteket, nagy messzeföldig, a fegyverekből kapákat ko­vácsol, a dárdákból sarlókat, nép népre fegyvert nem emel és hadakozást nem tanul­nak. Úgy teljesedik az élet, ahogy Jézus megmondotta. Az utolsó időknek jelei, amikor az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szü­leik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátlanok, mértéktelenek, kegyetlenek, áru­lók, vakmerők, felfuvalkodottak. 1914 óta az utolsó időket éljük. Béke az Édenben volt, de elkövették a bűnesetet, ezért volt szükség Jehova istenre és az ő egyszülött fiára, Jézus Krisztusra, akit elküldött értünk. — A földön Éden lesz, azoknak, akik Jehovát elismerik. Jézus mondta: helytartóság és bíróság elé állítanak benneteket énérettem és az igazságért. Mi engedelmeskedünk, nem tiporjuk a törvényt, elítélnek bennünket? ítéljenek. — Húsz év múlva nem lesz törött lábú ember, nem lesznek tele az elmegyógyinté­zetek, kórházak különféle gyógyíthatatlan betegekkel, mert az isten eltöröl minden könnyet a mi szemeinkből. Halál sem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, fájdalmak sem lesznek, a gonoszság elmúlik... Fanatikusok. Egymásra vigyáznak, anyagilag segítik a rászorulókat. Hangzatos vallás, ezért talál követőkre, a tanyákon meleg fészekre. Legélesebb ütközés a társadalommal katonai szolgálatkor történik. JÉZUSKA-PUSKA Veszter fiatal, fekete hajú, foglalkozása kőműves. Hajában már néhány őszülő szál csillan. A szegedi Csillagbörtönben találkozunk. Csíkos rabruha, a beszélgetéshez kijá­ró környezet, kíséret. Kérdés-felelet, röviden, egyszerűen, igennel és nemmel. — Megbánta-e? — kérdem. — Nem. — Gyerekeit — ha lesznek —, vallásos szellemben neveli? — A jövő titka. 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom