Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - Pintér Lajos: Versek (Kettős tükör: szállsz is, zuhansz is; Nézek jövendő éveimre; Emberfa karján)
NÉZEK JÖVENDŐ ÉVEIMRE JUHÁSZ GYULA KÖNYVÉBE Épül fekete palota érted, ablakát feltöri huzat — jönnek új szelek szárnyán az évek, nyitom előttük kapumat. Hej évek, évek, szárnyaló évek — nézem az arcod, a hajad. A közeit nézem, s a messzeséget: tested határán a havat. Mintha kard vasát, kezed úgy fogom, leszek vitézed, bátor harcosod — rétifű vállán a harmat. Fekszem parázsos, agyagos földre, reng a rétifű, hej föl-le, föl-le — érzem magamon hatalmad! EMBERFA KARDÁN Visszafelé élek egy-egy pillanatban zé-től — vagy csak ká-tól, em-től — a-ig sorolva hangot, s botolva is: fekszem már hason vagy háton, fekszem pedig csak megbotoltam; valami filmet visszaforgat valami kéz, a végén kezdi — vagy középen — onnan akar gyerekkort visszakeresni, s a vers is, ami kész volt, egész volt — ahogy írod, nézd — most hullik széjjel—; sárga, kék izomköteg: emberfa karján madár meglódul, pihen.
